Charlie, nem Charlie: Szőnyi és Kósa vitája szólásszabadságról, vallásról és határokról

„Charlie gyilkolja Mohamedet a maga módján és Mohamed gyilkolja Charlie-t a maga módján. Akkor most háború van?”

Sajtófórumot szervezett a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (Makúsz) január 13-án a budapesti Café Pióban. Szó volt többek között a szólás-, a sajtó- és a véleménynyilvánítás szabadságáról, a Charlie Hebdo szatirikus hetilap stílusáról, az újságírói önfegyelemről, a szerkesztőségek, valamint az újságírók felelősségvállalásáról is. A vitában Kósa András, a VS.hu és Szőnyi Szilárd, a Heti Válasz újságírója fejtették ki véleményüket a párizsi hetilap ellen elkövetett terrortámadás kapcsán. A fórumot Gebauer Szabolcs, a Makúsz főtitkára nyitotta meg, majd Szilvay Gergely, a Mandiner munkatársa moderálta a beszélgetést.

A Szőnyi Szilárd által írt, sok vitát kiváltó publicisztika felidézésével indult a párbeszéd. Voltak, akik egyetértettek álláspontjával, sokan azonban támadták az önkorlátozást javasló nézeteit.

„Volna azonban még egy módja annak, hogy az ember elkerülje a mostanihoz hasonló vérengzést. Félve mondom, mert egyáltalán nem vágyakozom a sajtó- és szólásszabadság lábbal tiprójának szerepére – viszont az emberi életet még a sajtó korlát(ozhatat)lan szabadságánál is többre tartom. Felvetésem kiszámíthatóan egyszerű: mivel az Iszlám Állam terroristáit a jelek szerint nem áll módunkban megváltoztatni, csak mi magunk tehetünk bármit is a védelmünkre. Leginkább talán azzal, hogy nem közlünk szakmányban ilyen, nemcsak emberi mivoltukból kivetkőzött vadállatok, hanem minden tisztességes polgár számára viszolyogtató karikatúrákat” – írta cikkében Szőnyi Szilárd.

Korlátozná-e a szólásszabadságot?

Szőnyi Szilárd első körben az írása keletkezési körülményeiről beszélt. Épp ügyeletben volt és híreket szemlézett, amikor a párizsi tragédia megtörtént. Újságíróként úgy érezte, a párizsi helyzetre reagálnia kell: „most vagy soha” – gondolta Szőnyi. Először megpróbált értelmezési keretet adni az eseményeknek, majd megvizsgálta a merénylet hátterét. Szőnyi belátása szerint az valóban katasztrófa, amit a két merénylő tett a Charlie Hebdo szerkesztőségében: emberek mészárlását ő is elítélendőnek tartja. Azzal viszont saját belátása szerint nem ért egyet, hogy mások vallási hovatartozását, hitét obszcén módon ki lehet gúnyolni. Szerinte ez nem fér bele a szólásszabadság kereteibe.

Kósa András ízléstelennek tartotta Szőnyi eredeti cikkbeli reakcióját, szerinte jobb lett volna, ha megvárja, amíg lezajlanak az események és csak utána ad hangot véleményének. Azonban a Charlie Hebdo egyes karikatúráit ő is ízléstelennek tartja. Kósa úgy gondolja, hogy a Szőnyi-féle írás a „nem kellett volna ezt tennetek, tovább élhettetek volna” habitus irányba mutat. Kósa véleménye szerint a vicclap létezése nem függött össze a terrortámadásokkal, hiszen ha nem létezett volna a Charlie Hebdo, akkor is történtek volna, történnek és történni is fognak terrorcselekmények.

Charlie Hebdo-stílus: mi a határ?

„Egymás tisztelete nagyon fontos” – mondta Kósa András. Éppen ezért a Szőnyi személye ellen érkezett sok gusztustalan támadást ő is kifogásolja. Habár a Charlie Hebdót szatirikus lapként titulálja a többség, véleménye szerint ez a lap nem csak „vallásgyalázással”, hanem komoly társadalmi problémákkal is foglalkozott. Kósa logikája szerint „amíg nem uszítunk és nem fenyegetünk másokat erőszakkal”, addig nincs baj. Európa alapnormája más, mint a muszlimoké.

Szőnyi Szilárd pontosan ezért tartja fontosnak a másokra való odafigyelést: „Európa egy olyan színes kontinens, ahol különböző ideológiák – mint a liberalizmus, akonzervatizmus stb. – versenyeznek egymással” – mondta. Szőnyi szerint a szatirikus lap kiprovokálta magának a vérengzést. A Charlie Hebdo munkatársait többször is figyelmeztették a múltban, hogy vessenek véget a vallásgyalázásnak, de ők nem mit sem hallgattak a fenyegetésekre, továbbra is feszegették az emberek ingerküszöbét. Ezzel olyan helyzetet teremtettek maguknak, amelyet az egész Európa gyászol.

Kósa András „vadhajtásnak” nevezte a Charlie Hebdót. Szerinte a lap egyáltalán nem a sajtószabadság letéteményese: csupán csak a sajtó peremére szorult, ún. marginális lap, amely a vallás provokálásával akart a figyelem középpontjába kerülni. A lap munkatársait fenyegetés érte, amire ők válaszként nem a meghátrálást választották, hanem megteremtették a körülményeket, hogy tovább működhessen a lap. Éltek a véleményszabadság és a sajtószabadság jogával, amely „fegyverként” volt a kezükben.

Újságírói önfegyelem: szükség van a vallások provokálására?

Szőnyi állítása szerint a Charlie Hebdo nem hódolt be, talán éppen ezért vált lap egyesek szemében figyelemre méltóvá. Úgy véli, egy vallásos, konzervatívabb nézeteket valló társadalom tagjainak igenis meg fogja ütni ingerküszöbét, ha családtagjukként tisztelt prófétájukat pornográf rajzokkal illusztrálnak egy hetilap címlapján. Bírálni kell, bírálni lehet az egyházat, hiszen Ferenc pápa is kemény kritikával illeti püspökeit, de a Charlie Hebdo által képviselt szinten már túlzásnak tartja a bírálatot.

Sok szerkesztőség – itthon is – szolidaritást vállaltak az áldozatokkal, de voltak olyan sajtóorgánumok, amelyek nem vettek részt benne, sőt híreket sem nagyon közöltek. Kósa itt kiemelten beszélt a CNN felelősségteljes főszerkesztőjéről, aki kijelentette: nem veszélyezteti munkatársai életét, ezért nem fog Charlie Hebdo-karikatúrákat közölni. Kósa András szerint a saját hagyományainkat ne hagyjuk el. Nyugaton a szabadságjogok jóval tágabbak, ezzel szemben a muszlimok egy zártabb világban élnek. Véleménye szerint nincs szükség a vallások provokálására, öncélú provokációról azonban lehet szó addig, amíg nem uszító a jelleg.

Melyik lap hogyan reagál az eseményekre?

A VS.hu fórumot indított, különböző szerkesztőségek vezetőit kérdezik meg az ügyről, a napokban publikálják az anyagot. Szőnyi hamarosan állást fog foglalni és eldönti, hogy Charlie-e vagy sem, továbbá egy 15 oldalas körképet készítenek a terrortámadásról, a bevándorlásról.

*

A Heti Válasz felvétele a keddi vitáról.