Országszerte tüntetnek a „Közfelháborodás napján”

Remélem elindult valami...

Az egri tüntetés hangulatát legjobban Irlanda Máté alábbi versrészlete jellemzi: .... És Radnóti sem állt ki az éjbe fényleni, lámpátlan fogvacogott csak bolhás ágyán egyre. Szart ő a rendre, a csendre, a hexameterre... És szögesdróttal beszegett vad tölgykerités barakunk is a képzeletünknek kósza szülöttje. Csak sört sör után iszogatva a semmibe bámulunk bambán, még csattog az ostor, jajdul a bőrrepedés már, de nem engem bánt. És amíg nem enyém az a sebhely, hát leszarom. De így mondd, végül marad e pont, hova pont oda nézhetek ha éppen hányni kedvem nincsen? És lesz e még hét év múlva is egy talpalatnyi rész a szőnyeg szélén, hogy állni hova legyen helye a lábnak? Tarkót a földre szegezve, szemmel az égbe, bambán. Várni, hogy ott majd! Itt lent még mind szar, de ott fent, ott rendbe megy minden! Mert............Nézd már!.............Ott fent! Egy arkangyal basztat egy angyalt, a mennyei sztrádán. A Tejúton. Gyorshajtásért. Már úgy néz ki ugrik a szárnya, de mégsem. Oldja a feszkót, csenve a zsebbe becsúsztatott stexszel. Összekacsintanak és tovaszáll. Közben mögöttük meg Sztálin elvtárs mennybe ment, mert volt raktáron egymillió muzsiklelke, és elcserélte - Jó biznisz volt! - az egészet az üdvösségre. Szent Péter? Nos ő pont kétszázért, pont félrenézett. Mondjuk az üzlet húsz százalékáért cserébe, szerintem nem nagy tett, hogy húnyt szemmel egy kiskaput nyitva felejtett, de mindig a közvetítő jár jól, mert ez egy ilyen hely. Mert itt, csak te nem nyersz. Te, nyelsz csak. Meg mély levegőt veszel, és elfordulsz. Megint. Legyintesz megint. Pont mint '48-ban, '14-ben, '18-ban, '44-ben, '56-ban, '89-ben, '2006-ban, most komolyan soroljam? Legyintesz, mint az elmúlt négy évre, az elmúlt nyolcra, az elmúlt tizenkettőre, az elmúlt huszon - négyre-ötre. Majd addig legyintgetsz, míg szembeköpni visszajönnek. A magyarok nyilasaitól ments meg, Uram, minket! Hát akkor állj végre a térdedről a sarkadra és küzdjél! Magadért. Mondd nekik, hogy nem! Hogy elég! Hogy elég volt a tutyiból, a mutyiból, a sunyiból, hogy elmennek a sunyiba. Hogy elég volt a kuliból, meg hogy mindenki nélkülem jár buliba! Hogy celebcsuklón kóláért sem kattan a karika, én meg egy laza spangliért is vonuljak a dutyiba? Hogy mit nekem tiltani törvényt rendel, jog szerint, kénye szerint neki az jár?! Hogy parlamentünk populista politikusai a politikából a politikusokért élnek! Belőlünk. Hát nem! Mondd, hogy nem, nem soha, de többet nem. Te válaszd a rövidebb utat: Kushadni nyolc betű, míg küzdeni hét. Csak egyszer megérném, hogy kihúzott gerinccel, előre nézve, egyenesen bele a szemébe, nem félretekintve, hanem büszkén mondanád: köszönöm, nem! Ennyi épp elég lesz. Köszönöm, nem! Most már mehet a szemétbe.

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/7/1/4/6/BIG_0012567146.jpg

http://imgfrm.index.hu/imgfrm/7/1/4/6/THM_0012567146.jpg