Hiába virágoznak a nacionalista pártok Európában és jutnak be az Európai Parlamentbe, a hivatalos brüsszeli álláspont szerint a nacionalizmus rasszista, fasiszta dolog, ami háborúhoz vezet, ezért küzdeni kell ellene. Eközben több nemzetállam van ma Európában, mint 1949-ben – mutatott rá az ELTE jogi karán tartott hétfő esti előadásában John O'Sullivan publicista, Margaret Thatcher volt beszédírója, a budapesti Danube Institute igazgatója.
O'Sullivan kifejtette: a nacionalizmus többféle formában jelentkezhet: nácizmusként, fasizmusként, etnonacionalizmusként, állampolgári nacionalizmusként, vagy épp patriotizmusként, ami a szülőföldünk szeretete. Az Európai Unióban a nacionalista pártok előretörése annak is köszönhető az előadó szerint, hogy a hagyományos pártok cserben hagyták eredeti választói bázisukat. A baloldali pártok már nem a munkásszavazókra apellálnak, hanem a középosztályra, s ennek megfelelően a liberalizmus útjára léptek. A jobboldali pártok pedig szinte kizárólag a gazdaságra helyezték a hangsúlyt, amit úgyszintén zokon vettek addigi támogatóik.
John O'Sullivan kifejtette: Európában jól működik a kis léptékű nacionalizmus. A nacionalizmusnak ugyanakkor gazdasági okai is lehetnek. Az Egyesült Államokban elég átköltözni például Texasba, ha nem vagyunk elégedettek az egyik állam adópolitikájával, és Európában is át lehet költözni például Nagy-Britanniába, ha nem akarunk Franciaországban adózni, s „miért is akarnánk?” – kérdezte az előadó. Ugyanakkor az ilyen lehetőségeket korlátozzák a nemzetközi szabadkereskedelmi megállapodások, amelyek a nagy államok érdekeit tartják inkább szem előtt, valamint a nemzetközi szervezetek, amelyek nem vonhatók demokratikusan felelősségre.
A közéleti személyiség kitért a függetlenségről tartott skót népszavazásra is, amely az uniópártiak győzelmével ért véget. O'Sullivan szerint a skótok mindig szocialistábbak, az angolok konzervatívabbak voltak, és a skót nacionalisták a jóléti növekedését várták a függetlenségtől. A kérdés az: ki finanszírozná ezt a skót nacionalista szocializmust? O'Sullivan arra is rámutatott: mára az angol nacionalizmus is feléledt, hiszen Anglia pénzeli Skóciát.
Az ukrán válsággal kapcsolatban a brit elemző úgy vélekedett: ha Putyin sikeresen destabilizálja Kelet-Ukrajnát, akkor is sokat veszíthet, mert az Eurázsiai Unió leendő tagjai, akiket Putyin szeretne meggyőzni, nem biztos, hogy a kelet-ukrajnai események tudatában továbbra is olyannyira csatlakozni szeretnének majd a szervezethez. O'Sullivan a kijevi Majdanon lezajlott események kapcsán kijelentette: a nemzetállamok a demokrácia szükséges alapjai, hiszen csak így lesz olyan közös nyelv, közös kultúra és olyan közös célrendszer, amire építeni lehet.
Orbán Viktor liberális demokráciákat kritizáló, nyári tusványosi beszéde kapcsán a Danube Institute vezetője úgy érezte: hasonlóképpen értették félre Orbánt, mint Margaret Thatchert, amikor kijelentette, hogy „nincs olyan dolog, hogy társadalom”. A baloldal azonnal nekitámadt, pedig ő csak arra gondolt, hogy nincs társadalom absztrakt létezőként, csak mint „családok, teniszklubok, egyházi gyülekezetek” és más közösségek együttese.
O'Sullivan szerint Orbán Viktor speciális értelemben használta a liberális szót. A liberalizmusnak ugyanis O'Sullivan értelmezésében három fajtája van: a tradicionális liberalizmus, a klasszikus liberalizmus és a progresszív, állami beavatkozást hirdető liberalizmus. „Mindannyian liberálisok vagyunk az első értelemben” - mondta az előadó, hozzátéve: sokan még a második értelemben is sokan liberálisok a konzervatívok közül. A harmadik típusú, progresszív liberalizmus pedig a mai baloldali pártok jellemzője. Orbán ebben az értelemben használhatta a szót – valamint egy speciálisan magyar értelemben, miszerint „liberalizmus az, amit a magyar baloldali kormányok csináltak”. Itt O'Sullivan megint brit párhuzamot hozott: sokan tartják úgy ugyanis, hogy „szocializmus az, amit a Munkáspárt tesz, bármi is legyen az”.
Az első és második típusú liberalizmus a hatalmat korlátozza, hogy a társadalom különféle csoportjai, közösségei virágozhassanak. A harmadik, progresszív liberalizmus viszont nyomást gyakorol számos közösségtípusra, mivel azt hiszi, így tudja felszabadítani az egyént a első típusú liberalizmus uralma alól; ez a „ránk erőltetett szabadság”, s ezt támadta Orbán – vezette le O'Sullivan. Szerinte ez a „nem demokratikus liberalizmus rossz”, ezért nincs kivetni való abban, hogy Orbán elutasítja. Ugyanakkor a magyar miniszterelnök, amikor az „illiberális demokráciát” méltatta, jobban is megválaszthatta volna a szavait, mert ez így mintha mindenfajta liberalizmust kizárna. Egy jó nevet kellene választani – zárta szavait John O'Sullivan.