Orbán: Rátalált a gazdaság a helyes útra

Korunk nagy hazugságai: A jóléti Magyarország ígérete … A transznacionális cégek elsősorban az olcsó, és viszonylag kvalifikált munkaerő miatt érkeznek hozzánk. Létezik néha más ok is, de ezt tekinthetjük az alapvető motivációnak. Abban a pillanatban, amikor elkezd növekedni a bérszínvonal, az egyenes arányban ássa alá a multik versenyképességét. Egy bizonyos bérszint felett teljesen okafogyottá válna a jelenlétük. Ugyanígy nem érdekeltek az általuk gazdaságilag uralt területek bármiféle felzárkóztatásában, vagy modernizálásában. A ‘szent’ profitjukat veszélyeztetnék ezzel. Meg kell őrizniük monetáris, technológiai és politikai előnyeiket bármi áron a bennszülöttekkel szemben, hiszen bármilyen területi szupremáciának ez alapfeltétele. A latin-amerikai országok jóval korábban megtapasztalták ezt a fajta függőséget, és köszönik szépen soha többé nem kérnek belőle. A globális finánctőke elleni reakció a világnak abban a szegletében egy olyan elszánt nemzeti baloldalt (igen, több országban nemzeti-szocializmust) hozott létre, ami soha nem fogja többé engedni túlsúlyba kerülni a globalizmus hiénáit. Azt a gazdasági közeget, amelyben multinacionális cégek és transznacionális banktőke működik, azt semmiképpen sem lehet piacnak nevezni. A multik éppolyan halálos ellenségei bármiféle piaci versenynek, mint a kommunista párt volt. A kettő abszolút kizárja egymást. … Azt senki sem hitte volna, hogy 23 év múlva – a távoli jövőben – a magyar átlagjövedelem (143 ezer Ft nettó) az 1979-es 3.600 Ft reálértékének felel meg. És, hogy ezért háromszor olyan teljesítményt kell letenni az asztalra, hiszen a magyar termelékenység a nyugatinak a 25%-áról a 75%-ára emelkedett. És, hogy mindez csupán 3,8 millió embernek fog megadatni, nem úgy mint a múltban, 5 milliónak. És a nyugatias modernitás mindezen adományait is csak a teljesen elhülyített transz-atlanti világból záporozó szélsőségesen liberális idiotizmus melletti rendszeres hűségeskü fejében nyerhetjük csak el. … 23 év után senki sem állíthatja, hogy ez a rendszer nem kapott elég időt a bizonyításra. Rákosi elvtársat 8 év után kergette el az ország. Az ő “vas és acél országa” politikájának költségei is óriásiak voltak, de összességében eltörpülnek a mostani időszak teljes nemzeti vagyonvesztése mellett. És a kollaboráns politikai elit fintorogva elnéz ezen dolgok felett… A gyorsuló lefelé csúszás a jelenlegi hatalmi garnitúrát káderszinten is egyre sötétebb mélységek felé vezeti. Sokszor elgondolkodom, hogy a mostani gazdasági, külügy, nemzeti erőforrás szakembereink kinevezése valamiféle vicces ellenállást jelképez a globalizmussal szemben, (mármint, hogy bohócokat ültettünk ezekre a posztokra, hogy elszabotálják a gonosz globalisták parancsait) vagy pedig tényleg ez a legtöbb, amit a kormányzó párt elő tud varázsolni a köpönyegéből. Mániás depressziós gazdasági miniszterünkre szerintem egy kétszemélyes kőbányai kutyakozmetikát sem lehetne nyugodt lélekkel rábízni, mert nem boldogulna a pénztárgéppel – de hagyjuk a gonoszkodást. Egy biztos, e kis hazában százezer-számra léteznek emberek, akik nagyságrendekkel jobb teljesítményt tudnának - és fognak is – nyújtani ezekben a pozíciókban, ha eljön ennek az ideje. AZ UTÓBBI 23 ÉV EREDMÉNYEI ÖNMAGUKÉRT BESZÉLNEK! SEMMIVEL SEM LEHET MENTEGETNI AZT A RENDSZERT, AMELYIK MÉG A KIINDULÁSI PONT, A 80-ES ÉVEK VÉGÉNEK EREDMÉNYEITŐL IS ELMARAD – AZ ÚN. INFORMÁCIÓS ÉS TECHNOLÓGIAI FORRADALOM VILÁGÁBAN. - Azt a rendszert, amelyik 400 ezer létminimum alatt élőből 23 év alatt 4 milliót csinált! - Azt a rendszert, amelyben 400 ezer felnőtt és 270 ezer gyermek éhezik a XXI. században! - Azt a rendszert, melyben legalább 250 ezer magyar gyertyafény mellett tölti az estéit. (csak azért nem több, mert a “talpraesettebbje” lopja az áramot) - Azt a rendszert, amely a külföldi pénztőkének engedve több tízezer családot rakott ki az otthonából - Azt a rendszert, ahol (főleg a keleti részeken) százezrek rettegnek a kritikán aluli közbiztonság miatt. - Azt a rendszert, amely 800 ezerrel csökkentette a lakosság létszámát - Azt a rendszert, amely bevezette, és eltűri a magyarok számára szégyenletes és megalázó gender-ideológiát. - Azt a rendszert, amely a külföldiek kezére juttatta a magyar termelési kapacitások és természeti erőforrások többségét. Az ország gyakorlatilag alárendelt rabszolgamunkát végez a nyugatnak, ezt most már senki sem tagadhatja. Ha nem akarnak ilyen csúnyán fogalmazni a demokráciát védelmező talpig úriemberek, akkor azt szokták mondani, hogy az általunk végzett munkák hozzáadott értéke csekély, és ezt növelni kellene. Oh bizony. De azt már nem teszik hozzá, hogy a politikai elitünk által felvállalt és pénzügyi alárendeltségünk által determinált autó-összeszerelési, biztosítási ügynöki és Tesco-pénztárosi munkák hozzáadott értékét elég nehéz növelni, és amíg ez marad a profilunk, addig esély sincs ezen változtatni. A GLOBÁLIS TŐKE ÉS A MULTINACIONÁLIS TERMELÉSI MONSTRUMOK JELENLÉTÉBEN ÉS ÁRNYÉKÁBAN SOHA NEM ALAKULHAT KI EGY EGÉSZSÉGES GAZDASÁGI SZERKEZET AZ ORSZÁGBAN. EZEN SZEREPLŐK ITTLÉTE A HAZAI VÁLLALATOK GYENGESÉGÉNEK ÉS TÖMEGES MEGSZŰNÉSÉNEK LEGFŐBB OKOZÓJA! És itt egyáltalán nem ostoba vakgyűlöletről van szó. Ha körbenézünk a világban, térben és időben, akkor azt látjuk, hogy a gazdaságilag élenjáró országokban a hazai cégek dominálnak a piacon. Csak a “feltörekvő” régióban láthatunk hozzánk hasonló multi-dominanciát, és ez mindenhol ugyanilyen eredményre is vezetett. Az egyetlen kivétel talán Írország volt, de hát már tudjuk, hogy ők is milyen sorsra jutottak azóta. A HORTHY RENDSZER 23 ÉV ALATT KIVEZETTE AZ ORSZÁGOT A HÁBORÚ-VESZTÉS SOKKJÁBÓL, TRIANONBÓL ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MOCSKÁBÓL. ÉS AZ AKKORI EURÓPA ELSŐ 20 NEMZETE KÖZÉ KORMÁNYOZTA MAGYARORSZÁGOT, MINDENFÉLE STATISZTIKA SZERINT. KIINDULÁSI PONTJÁHOZ KÉPEST MÉG A KÁDÁR RENDSZER IS MUTATOTT FEL EREDMÉNYEKET – BÁR SOKKAL SZERÉNYEBBEKET – EKKORRA MÁR KICSÚSZTUNK AZ ELSŐ HÚSZBÓL, DE LEGALÁBB - HA SZERÉNY SZINTEN IS – DE LÉTBIZTONSÁGOT TEREMTETT AZ ITT ÉLŐKNEK, ÉS A KOR LEHETŐSÉGEIHEZ KÉPEST ELFOGADHATÓ KOMPROMISSZUMOT KÖTÖTT A VILÁGHATALMAKKAL. A mostani 36.-38. pozíciónk már önmagában is szinte mindent elmond. A jelenlegi demokratikus utópia-kergetés szintén a Rákosi idők tébolydáját idézi. Ugyanúgy egy utópiát kergetünk, mint 50-60 évvel ezelőtt, amikor a kommunizmust akartuk felépíteni. Most egy demokrácia nevű álmot hajszolunk, ami a nép állítólagos uralmával kecsegtet minket. De a nép soha nem fog uralkodni! Mióta világ a világ, mindig, minden rendszerben egy szűk elit vezeti a társadalmat, amihez aztán mind szélesebb végrehajtó rétegek kapcsolódnak. Ezt nevezik társadalmi piramisnak, amit sosem lehet a feje tetejére állítani. A társadalmi piramis “tervrajza” az emberi lelkekben van, hiszen az emberi képességek, lehetőségek mindig is egy hierarchiát alkottak. És a nép utópiában való hitével visszaélő kollaboráns törpe kisebbség az egyik fő felelőse a rendszerváltás teljes kudarcának. … Kocsis Márk 2012. szeptember http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/09/15/korunk-nagy-hazugsagai-a-joleti-magyarorszag-igerete/

Rátalált persze: a gazdaság helyes útja a közmunka.

Rátaláltunk a helyes útra. Kár, hogy visszafelé megyünk rajta.

Csak nehogy r(áfa)'zzunk erre a nagy növekedésre is.