A tárcavezető kifejtette: ott avatnak történelmi emlékhelyet, ahol „közös múltunk, összetartozásunk, évezredes történelmünk legnagyobb, legfontosabb eseményei történtek”. Azért állítunk emlékjeleket, hogy emlékezzünk a fontos dolgokra, s azokra akik közös kincseinket gyarapították, vagy a közösség védelmében szolgáltak. A Ludovika Akadémián képzett honvédtisztek a nemzet védelmében járták a XIX. és XX. század csatatereit, harcoltak a legnehezebb háborúkban. „Példát adtak kötelességteljesítésből, bátorságból, felelősségvállalásból, bajtársiasságból, egyszóval mindabból, amit szolgálatnak nevezünk” – fogalmazott a miniszter, kiemelve: „esküjük szerint becsületben éltek és haltak, s ezzel vívtak ki semmivel sem összemérhető rangot annak a fogalomnak, hogy Ludovikás tiszt”.
A ludovikás tiszt sokoldalúan képzett, testileg, szellemileg, lelkileg felkészített embert jelentett, aki elkötelezett a haza, a nemzet szolgálata iránt. Ez az a példa, amit napjainkban is minden honvédtisztnek, s a Nemzeti Közszolgálati Egyetem valamennyi hallgatójának követnie kell – emelte ki a miniszter. Céljuk, hogy azok a fiatalok, akik innen végzősként az ország szolgálatára szegődnek: képesek legyenek megnyerni a jövőt a nemzet és a közjó számára. A Ludovika főépületének megnyitása, újbóli használatbavétele azt jelezte, hogy a magyar kormány, a magyar állam elkötelezett a minőség iránt. A jövőben is mindent megtesznek azért, hogy a minőség legyen a közszolgálat legfőbb ismérve – fejtette ki a honvédelmi miniszter.