Sör, virsli és Horn szelleme

„Május elsején, reggel, sokat gondolkodtunk, tanakodtunk azon, itt a Téblog felhőkarcolójában, hogy kíváncsiságunknak engedve kiruccanjunk-e az egykor még összefogós, ma már feltűnően külön búsuló ünneplő ellenzéki pártok majálisára; vagy a rakpartra menjünk autókat és horgászokat bámulni. Bár felmerült az is, hogy szimplán vágjunk be vagy tíz sört, valahol a szabadban; azaz értelmes tevékenységgel töltsük el a munka ünnepét, végül mégis a természetes kíváncsiságunk győzött. Jobbra az állatkert, balra a szocialisták… 

Megérkezve a Nagyrétre, elsőre szembetűnő volt, hogy ilyen kevés ember talán még sosem volt a szocik majálisán; de hát fogjuk rá arra, hogy a rakparton egy többszörös világbajnok rally pilóta (Sébastien Loeb) és büszkeségünk, Talmácsi Gábor száguldozott…  Aki mégis eljött, kifejezve ezzel hűségét, viszont nem sokat kapott. A sör drága és meleg volt, virslit csak egy helyen árultak, a perec száraz, a zene szar, Gurmai Zita pedig ronda. A szónoklatok viszont igen üdítően hatottak. Legalábbis öt sör után. A prímet kétségkívül Szanyi Tibor vitte - aki valószínűleg fogyasztásban előrébb járhatott nálam - mikor az égre tekintve felkiáltott: »Nem vagyunk egyedül Gyula!« Persze nem kell hozzá nagy intellektus, hogy Szanyi kapitány, a már elhunyt Horn Gyulára gondolt. Illetve arra a klasszikus idézetre, amikor az ex-miniszterelnök úgy nyolc éve, az SZDSZ-t cseszegetve, egy lakossági fórumon arra célzott Szanyi kapitánynak, hogy a szocialisták egyedül maradtak. Habár Horn Gyula sem volt teljesen józan, hiába hápogott akkor még Tibor, ma már tudjuk, hogy Gyula bácsinak nagyon is igaza volt.

Mindenesetre igencsak elrontott ritmusérzékre vall, hogy az összefogás szétesése után, miközben minden baloldali párt külön ünnepel, a részeg Szanyi azt mondja, hogy nincsenek egyedül. Mindamellett a beszéd további része is igencsak követhetetlen maradt. Annyit megtudtuk ugyan, hogy a szegények felé szeretne fordulni a szocialista párt, illetve hogy európai szintű minimálbéreket akarnak, de ennél több üzenet nem jött át, hiányzott megint az iksz. Ránézésre inkább hasonlított az egész Szanyi-jelenség, egy, a falunapon kissé ittas tanácselnök lelkesítő szereplésére, amelynek tartalmát már a második mondattól kezdve senki sem tudja követni, de mindenki várja az igyatok!-felszólítást.”