Schmidt: A Terror Háza törte meg a marxista véleménymonopóliumot

2014. március 14. 16:46

A március 15-e alkalmából Széchenyi-díjban részesült történész munkásságában a Terror Háza Múzeumra a legbüszkébb. Schmidt Mária szerint a múzeum erénye, hogy megtörte a történetírásban korábban uralkodó marxista, baloldali véleménymonopóliumot a 20. századi diktatúrákat illetően.

2014. március 14. 16:46

A Terror Háza Múzeum erénye, hogy megtörte a történetírásban korábban uralkodó marxista, baloldali véleménymonopóliumot a 20. századi diktatúrákat illetően – mondta az MTI-nek Schmidt Mária, a múzeum főigazgatója, aki Széchenyi-díjban részesült pénteken. Schmidt Mária úgy fogalmazott, a Terror Háza Múzeum megnyitásával kikerült a baloldal kezéből az a monopólium, amellyel korábban rendelkezett a múlt értelmezése felett. Így az ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy a diktatúrákat össze lehet hasonlítani, ebben pedig nagy segítséget nyújt az, hogy a múzeum épülete a nyilasok és a kommunisták kegyetlenkedéseinek egyaránt a helyszíne volt.

Szólt arról, hogy munkásságában a Terror Háza Múzeumra a legbüszkébb, amelynek segítségével a magyar társadalom szembe tudott nézni a kommunista diktatúrával, miközben „sokak elhazudott múltját napvilágra lehetett hozni”. A múzeum segítségével a világ minden területéről ideérkező több millió látogató betekintést nyer abba, hogy „min ment keresztül Magyarország a 20. század második felében” – állapította meg. Emlékeztetett arra: amikor a Terror Háza Múzeum az első Orbán-kormány alatt létrejött, „senki nem szólt bele semmibe, (...) nem volt semmiféle megfogalmazott elvárás vagy iránymutatás”. Elmondása szerint a szabaddemokraták, miután az MSZP-vel kormányra jutottak, nyomásgyakorlással igyekeztek elérni, hogy változtasson a múzeumon, amit nem tett meg. Egyebek mellett szerették volna, hogy a Tettesek fala lekerüljön, és még a főigazgatói tisztségről is megpróbálták leváltani. A Medgyessy-kabinet azonban ebben nem volt a szabaddemokraták partnere – tette hozzá Schmidt Mária.

Megemlítette, a történészi pályán az indította el, hogy érdekelte: a korabeli politikusok adott helyzetben hogyan reagáltak, miként tudtak jó döntéseket hozni. „Mindig az embert figyeltem, az indulataival, az érzelmeivel, a szándékaival együtt” – mutatott rá. A történész erényei közé sorolta a múlt megismerését, az adott kor körülményeinek figyelembe vételét és a széles látókört. Utóbbi azt jelenti, hogy igyekszik a nemzetközi összefüggéseket, a Magyarországon kívüli erőviszonyokat is figyelembe venni – magyarázta. Schmidt Mária fontosnak tartja ezenkívül, hogy a történész ne a mai kor elvárásai alapján ítélje meg a korabeli viszonyokat és cselekedeteket, mert az akkori embereknek az adott korszak gondolkodásmódját, értékrendjét, lehetőségeit és információit figyelembe véve kellett meghozniuk a döntéseiket.

Megjegyezte: nagyon sok jó tanára volt, közülük kiemelkedik Diószegi István, Galántai József, Hahn István, Ránki György, Balogh Sándor. Annak a véleményének is hangot adott, hogy ne csak az írott forrásokra támaszkodjanak a történészek, mert a visszaemlékezéseknek nagyon fontos szerepük van a múlt feltárásában, ezzel együtt mindkét forrástípust kritikával kell illetni. Nagyon sokszor a legfontosabb kérdésekről nincsenek dokumentumok vagy hazudnak az iratok, ezért nem lehet kizárólag azokra hagyatkozni – jegyezte meg.

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 43 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Kálmán Szolga
2014. március 15. 00:45
"Inkább az fájt nekik, hogy minden harmadikuk apja kinn díszelgett a falon." Ez igaz viszont Mariska az apósa képét nem endte kitenni a falra Férje az übercionista fajvédő Gerő András Van még kérdés, mennyire "nemzeti" a fidesz, ha ilyen emberei-tanácsadói vannak mint Schmidt és Hegedűs?
Kálmán Szolga
2014. március 14. 20:21
SCHMIDT MÁRIA KOLLABORÁCIÓ VAGY KOOPERÁCIÓ? - A BUDAPESTI ZSIDÓ TANÁCS A Zsidó Tanács (Judenrat) a német megszálló hatóságok által a II. világháború alatt kinevezett testület, amelynek a feladata az volt, hogy a zsidókra vonatkozó náci utasításokat végrehajtsa, és a zsidó közösség közigazgatására vonatkozó tennivalókat ellássa. A náci vezetés meg volt győződve arról, hogy egy olyan tanács, melyben az adott város vagy helység valamennyi zsidó rétege képviseletet kap, megkönnyíti zsidóellenes politikájuk végrehajtását. Schmidt Mária történész ebben a kötetben a Budapesti Zsidó Tanács tevékenységének állít emléket azzal, hogy Stern Samu, Komoly Ottó, Berend Béla, Pető Ernő naplóiból, visszaemlékezéseiből közöl részleteket. A könyvet Randolph Braham, amerikai professzor ajánlja a magyar olvasók figyelmébe.
Kálmán Szolga
2014. március 14. 20:20
Lázár, aki annyit ér, mint a fedezet nélküli pénze, a többi szemét pedig fogja be a po..ját, és legalább egyszer olvassa el eredeti formájában a numerus clausust, tudja meg, hogy először az USA, másodikként Oroszország vezette be, utána Románia stb., nézzék meg, mi áll az 1928-as kiegészítő törvényben, és utána nézzék a zsidóknak kedvező első két “zsidótörvényt” is. A harmadik nem engedi azokat szellemi munkával foglalkozó alakokat, akiknek ELLENSÉGES ORSZÁGBAN voltak/vannak rokonaik. Ennyit a kettős állampolgárságról, mert ha ügyetlenül fogalmaz is valaki, akkor is igaza van, ha azt mondja, hogy egy ember nem lehet két államnak egy időben hűséges állampolgára.
Kálmán Szolga
2014. március 14. 20:18
Párizsban Orr bán beismerte zsidó gyökereit, emlékezetem szerint a Le Monde-nak. A cigányt nem kell, az látszik Ráhel zsidó nevű leánykáján, de annyira, hogy kirázza az embert a hideg. A szülei pártházassága derék hazugot termelt, tehát a többin sincs mit csodálkozni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!