Az öntudatos állampolgárrá nevelés helyébe az alattvalóvá idomítás lép

„– A Nemzeti Pedagógus Kar vezetőit választják, vagy a miniszter nevezi ki őket?

– Fogalmam sincs. De akár így, akár úgy: öreg vagyok már, nagyon sok választást láttam, ahol azt lehetett megválasztani, akit kellett. Úgyhogy ez itt nem szempont.

- Miért tűri ezt ilyen apátiával százhuszonvalahány ezer magyar pedagógus?

– Megértem. Az állásvesztés félelmetes fegyver. És ne felejtsük azt se, hogy bár nagyszerű pedagógusok dolgoznak, vannak olyanok is, akiknek ez csak munkahely, »zállami hivatal«, sőt: akiknek a gyerek »zavaró tényező«. Nekik az új rendezés sokat ad.

- A pedagógus, mint mondják, az egyik legbékésebb közszolga, nem sztrájkol, nem lázad, tüntetni is alig tüntetnek. A törvény mégis kétféleképpen sújtja őket. Egyrészt betuszkolja őket a kormányzat felügyelete alá, másrészt el kívánja lehetetleníteni a pedagógusok spontán szerveződő civil szervezeteit, egyesületeit is.

– Természetesen. Mert ha kis létszámmal is, de működnek valódi szervezetek is. Olyanok, mint a Magyartanárok Egyesülete, vagy a Történelemtanárok Egyesülete. Legyenek bármilyen kevesen, »vannak«, margóra szorítva, de függetlenül léteznek, míg a születő óriáskar állami vízfej.”