Lánczi András: A bosszúvágy és az irigység a két legpusztítóbb politikai fegyver, mert ellenségképző ereje van
De ki lehet politikailag sikeres? Mivel minden demokratikus választás maga a káosz, végül a szerencse is hozzáteszi a magáét.
A ciklus legnagyobb politikai árulóira fogok koncentrálni, akiknek döntő szerepük abban, hogy gyakorlatilag már a választás előtt fél évvel temethetjük a bármilyen jellegű kormányváltásról szóló álmokat.
„1. Juhász Péter
Az egykori legalizációpárti aktivista gyakorlatilag egy kis csapattal, adományokból szervezett százezres rendszerellenes tüntetéseket, aminek köszönhetően a Milla már 2011-re nemcsak az Orbán-kormány, de a harmadik köztársaság alapjáraton is hibás rendszerének leváltásának egyik fő reménységévé vált. Ezt - egy kínos alternatív köztársasági elnökös bohóckodással fűszerezve – gyakorlatilag alig több, mint egy év alatt sikerült porba rombolnia Juhinak, helyette egy apró, ötszázalékos SZDSZ-utánzat egyik kis-közepes méretű fogaskerekévé sikerült varázsolnia a Millát. Százezres civil tüntetésekből tizenötezres szoci nyugdíjasmajális lett, értelmes, mondanivalóval rendelkező aktivistákból pedig színpadon civakodó Gyurcsány, Bajnai, Kuncze, Mesterházy. Juhi egykoron a szememben egy antipolitikus, fasza tüntetéseket szervező, irtó menő aktivista volt. Mára kaptam helyette egy szürke, pártpropagandát nyivákoló, régi önmagát meghazudtoló Bajnai-csicskát, akit egyébként valami Juhásznak hívnak. Hiába no, a pénz nagy úr. Bazmeg… (…)
3. Jávor Benedek
Annak a pártnak a jelenlegi vezetője, amelyiknek a 2010-es MDF-SZDSZ-szövetség után sikerült új szintre emelni a politikai prostitúció fogalmát a magyar közéletben. Láttunk már temérdek hazudozó politikust a rendszerváltás óta. Láttunk már ellenzékben és kormányon teljesen mást mondó pártokat is bőven. De ilyet még nem.
Az egy dolog, hogy egy - egyébként vállalható elveket valló - pártra százezrek szavaznak, majd amikor egyes pártprominensek úgy gondolják, hogy ezek a témák kifújtak, vagy már nem menők többé, vagy nem lehet velük kormányra kerülni, akkor egész egyszerűen megpróbálják megváltoztatni a párt komplett irányát. Az, hogy ennek sikertelensége után tízesével lépnek ki a pártból és léptetik ki a tagság 20%-át egy másik pártba, az egy másik dolog. De az, hogy utána az LMP szavazóinak köszönhető, listán szerezett mandátumokat megtartják maguknak, merthogy „ez az ország érdeke”, az gyurcsányi magasságokba emeli a vastagbőr-faktort.”