Nagyon helyi – interjú Lőke Andrással

Mi adta az ötletet az ittlakunk.hu-hoz?

Négy éve költöztem a XII. kerületbe, ahol a hetvenes években gimibe jártam. Újra fölfedeztem a régi helyeket, kocsmákat, boltokat és persze sok újdonságba botlottam. A hajdani Lékai teret már rég Apor Vilmos térnek hívják, az aljában a Három Szív presszó helyén a La Terra éttermet találtam, a Királyhágó menza helyett – ahol annak idején nagy tétben játszott illegális kártyacsaták folytak a sűrű füstben – az azóta ugyancsak megszűnt Beethoven utcai Ebéd Elekbe jártak olcsó kosztért a környéken dolgozók. Két dolog tűnt időtlennek, a Tik-Tak Espresso és a hentes a Böszörményi úton, amelynek szomszédságában mellesleg sorra nyitottak a jobbnál jobb pékségek. Az Árkay Aladár által tervezett szecessziós villák, amelyeket a 20. század elején bíráknak és ügyészeknek építettek alig néhány hónap leforgása alatt, a '70-es években elég lepusztult képet mutattak – most a legtöbbjük gyönyörűen föl van újítva.

Vajon ezek a kis felfedezések, apró helyi infók érdekelhetnének a másokat is? – kérdeztem magamtól, aztán azt válaszoltam magamnak, hogy igen. Elindítottam a XII című Facebook-oldalt, elkezdtem posztolgatni, előbb néhány tucatnyian, aztán néhány százan, később több ezren kezdték el olvasni, illetve bejegyzéseket írni a saját tapasztalataikról. Amikor láttam, hogy milyen óriási az igény az élő, emészthető, őszinte, interaktív helyi médiára, azt gondoltam, meg kellene ezt próbálni a többi kerületben, az egész városban is, és megkerestem a Figyelőnet volt főszerkesztőjét, Szabados Balázst, nem építünk-e föl erre egy olyan weboldalt, ami a Facebooknál sokkal logikusabban, átláthatóbban, barátságosabban – és nem utolsó sorban, kereshetően - kezeli a helyi infókat. Balázs némi gondolkodás után igent mondott. Így született az ittlakunk.hu.

Volt valami külföldi vagy hazai előkép, vagy saját koncepcióról van szó?

Amikor terveztük a szájtot, böngésztünk hasonló – csúnya modern szóval hiperlokális –külföldi oldalakat: ahány, annyiféle. Némelyeken látszott, hogy hasonló ötletek mentén gondolkodtak, mint mi Balázzsal, de előképnek egyiket sem nevezném. Amerikában nagy a harc az igazi, magukat autentikusnak nevező helyi oldalak és a nagy cégek által eltartott hálózatok közt, s mintha az előbbiek állnának nyerésre. A több ezer várost átfogó Patch.com, ahová tavaly előtt még újságírók százait vette föl az AOL, most gyengélkedik, New Yorkban és környékén néhány kis, családi vagy magánvállalkozásban működő oldalcsalád, mint a Ditmas Park Corner vagy a Baristanet viszont virul. Csehországban az indulása után nem sokkal tönkrement egy helyi befektető által hatalmas invesztícióval indult site-csoport, a Nase Adresa, a Budapestnél némileg kisebb Marseille-ben ellenben néhány újságíró sikeresen működteti a Marsactu című oldalt.

Mekkora stábbal működtök? Az egyes kerületi tartalmaknak van külön-külön gazdája, vagy egy ember többet is szerkeszt?

Nem jut minden kerületre egy szerkesztő, akad, aki akár három szomszédos kerületet is gondoz. Ebben a műfajban azonban az a nagyszerű, hogy a lapokat tulajdonképpen jórészt az olvasók maguk írják, az itt lakók egymás tudósítói lehetnek. Minden kerületi oldalunknak van egy testvére a Facebookon, rengetegen beposztolnak a portálra és a Facebook-oldalra egyaránt. Fölteszik elveszett kutyájuk képét (az ebek többsége már aznap meglesz), megírják, milyen udvarias vagy éppenséggel otromba kiszolgálással találkoztak egy boltban, helyeslik vagy ellenzik a főtér vagy a piac átalakítását, milyen klassz vagy éppen felháborító dolog történt az iskolában, hol láttak gyanús alakokat ólálkodni, tanácsot kérnek és adnak egymásnak, hogy melyik szolgáltató dolgozik jól és mégsem csillagászati összegekért.

Mekkora közönséget ér el az oldal, illetve az egyes kerületi változatok? Mitől függ a siker?

Budapest-szerte, azaz a 23 kerületi oldal összesen több mint félmillió egyedi látogatót ér el havonta, ami azt jelenti, a város felnőtt lakóinak jó harmada havonta legalább egyszer használja az ittlakunk.hu-t. Egy átlagos hétköznap 20 és 30 ezer közti látogatónk van. Rengetegen nézik Óbuda, a XI. és a XIII. kerületek oldalát, ami érthető, hiszen ezek a legnagyobb lélekszámúak. Fajlagosan az I. kerület vezet: a Várban aránylag kevesen laknak ugyan, de 90 százalékuk használja az 1.kerulet.ittlakunk.hu oldalt. A Hegyvidék, Pesterzsébet vagy Soroksár lakóinak úgy kétharmada nézi meg havonta legalább egyszer az ittlakunk.hu adott kerületi portálját.
A különbségek mögött rejlő tényezőket természetesen csak sejtjük: úgy tűnik, a legsikeresebbek azon kerületek ittlakunk.hu-oldalai, amelyekben régebben indultak a Facebook-oldalak, ahol magasabb a diplomások és érettségizettek aránya, amelyekben erős a helyi kohézió, mint például Csepelen vagy Újpesten, amelyek önálló városi múlttal bírnak.

Milyen hirdetői vannak az Ittlakunknak? Hogy oszlanak meg a bevételek az országos és a helyi hirdetők között?

Egy-egy kerület vagy régió lakosságának elérése nagyon sok gazdasági szereplő számára értékes. Hirdetett már nálunk tánctanár és benzinkút-hálózat, kávéház, étterem és pizzéria, fitneszterem és bank, gumiszerelő és játékbolt, bevásárlóközpont és élelmiszer-kiskereskedelmi hálózat, színház és kutyaeledel-szaküzlet is. Legstabilabb hirdetőnk egy gyorsan növekvő, sikeres ingatlanközvetítő cég, ami aligha meglepő: az emberek elsősorban azon a környéken szeretnének kisebb vagy nagyobb lakást, ahol élnek. Hogy a helyi kisvállalkozásokat segítsük, ingyenesen adunk egy adatlapot, ezt akár maguk is feltölthetik, karban tarthatják, s mivel az ittlakunk.hu sokak által nézett oldal, a keresőkben ezek a lapok elég előkelő helyeken jelennek meg. És az Apró rovatunkban természetesen ingyen közöljük a helyi magánemberek hirdetéseket is.

Honnan érkeznek a látogatók? Mekkora a Facebook és a Google súlya a forgalomban? 

Az utóbbi hónap adatai alapján látogatóink több mint a fele Google-keresésből érkezik, harmadánál több a Facebookról és 8-10 százalékuk direkt minket keres. Durván a hatoduk használ valamilyen mobileszközt (ezek többsége okostelefont, kisebbrészt tabletet).

Amerikában nagyon sok helyi tartalommal foglalkozó startup indul, egyetemi inkubátorok is szívesen támogatnak ilyeneket, Magyarországon mintha ez kevésbé lenne jellemző. Mi lehet ennek az oka? Ennyire dominálják a helyi médiapiacot az önkormányzati finanszírozású, „hivatalos” orgánumok?

Nem tudom, mi lehet a különbség oka, az biztos, hogy az USA-ban sokkal könnyebb növekednie bármilyen cégnek, nem terhelik őket agyon adminisztrációval, postára járatással, nem adóztatják őket szét, a piacot békén hagyják. A magánszektorban nagyobb a kockázatvállalási hajlandóság, erősebb a szerződéses fegyelem és a partnerekbe vetett bizalom, a hirdetési piac egyszerűbb, a jó szoftverek – mivel nagyobb számban használják őket – könnyebben elérhetőek. További különbség, hogy míg az USA-ban a helyi sajtót is alapvetően vállalkozások csinálják, nem nagy nyereséggel, de többnyire gazdaságosan, idehaza az önkormányzatok némelyike valóságos lokális sajtóbirodalmat működtet, fajlagosan eszetlenül drágán, az adófizetők pénzéből.

Gondolkodtok-e befektetői tőkebevonáson? Ha igen, felmerült-e kockázati tőkés finanszírozás?

Igen, hosszabb távon gondolkodunk ebben.