Ilyen a hangulat a Horthy-szobor avatásán

Semmiképpen sem vagyok hivatott arra, h. Horthy kormányzói teljesítményét értékeljem. Az első háború után a nekünk meghagyott kicsi ország viszonylag, a második háború hadszíntereként itt maradthoz képest ép volt. Nem lehet összehasonlítani az első és második háború utáni fővárost. Az első háború után az ország viszonylag hamar talpra állt. Vasúti tisztviselő nagyapám 28-ra, igaz, kölcsönnel, de olyan házat tudott építtetni ami a mi számunkra a 60-as években és tovább csak vágyálom volt. Általában, a tanult, dolgozó réteg boldogult. Megbecsülték a tanultságot igénylő munkát anyagilag és erkölcsileg és tetszik, nem tetszik ez a társadalmi mobilitás leghatékonyabb előidézője. Ez hiányzott és hiányzik ma is, lassan legalább 75 éve. Miután tanárnak lenni rangot és nagyon jó megélhetést jelentett, sokkal általánosabb volt a nívós oktatás, mint most. A háború Horthyt nagyon idős emberként érte, különösen a végjátékban nagyon-nagyon ostobán játszott, igaz, szerencséje sem volt, de ez mindegy, az eredmény számít, az pedig elborzasztó. Volt a közelebbi múltban is hozzá hasonlóan nem gonosz, csak nagyon gyenge vezetőnk, ő nem nagyon idős, hanem halálos beteg volt, mikor nem tudott a romlásnak nagyon kemény kézzel gátat vetni. Jót, s rosszat egybevetve

Nagyon-nagyon elkeserítő és szomorú volt nézni az egymásnak feszülőket, hallani a verbális polgárháború, a sárga csillagos gyűlölet és soha nem felejtés hangjait, különösen a svéd TV kulturális magyar videója után. Most azután lesz miről csámcsogni, hosszasan, bel- és külföldön. Ennek nem lett volna szabad kitenni bennünket!Az okosabb enged, bőven elég lett volna a templom belsejében egy fali márványtábla. A szobornak nagyon rövid életet jósolok, a II. háború utáni politikai átrendeződés lényege, h. mintegy elégtételül a holokausztért az angolszász világ és Európa vezető ereje lett a zsidő tőke és a zsidóság, Izrael állam érdekei prioritást élveznek. A túlhajtott jóvátétel vezetett már egyszer nagy bajhoz, a jövőbe senki sem láthat, de a zsidók közkedveltsége legalábbis ma már nagyon nem általános, pedig soha nem kollektíve, hanem egyénileg lehetséges a valamennyire is objektív megítélés. A Szabadság téri templom előtt a jogaikért küzdők nem mutattak rokonszenves képet. Bármi szörnyűség éri az embert, előbb-utóbb ki kell engesztelődni. Mindenesetre, ennyi év után talán nem kéne ilyen önérzetes dühvel támadni, ordítozni, talán egy közlemény is megfelelt volna valamilyen össz-zsidó szervezet részéről, ehelyett biztosak lehetünk abban, h. ismét TV műsorok témájává válunk Nyugaton. A sárga csillagot sem találom jó ötletnek. Ez az ordítozó társaság jólesőn engedte szabadon nem a gyászát, a gyűlöletét és velük kapcsolatban nem voltak illúzióim, de több eszet, a hazánk és népünk érdekei iránti jobb érzést vártam volna a Szabadság téri reformátusoktól. A következményekkel mindig számolni kell. A telekért hálából emelt szobornak nem jósolok hosszú életet. Most jobb?

Azok a zsidók akik ma kitették magukra a sárga csillagot ..soha nem akarnak megbékélést..hiszen ők különböztetik meg magukat tőlünk "gójoktól"..senki nem akarja itthon bántani őket ...még.. de ha ezt a viselkedést folytatják még sokkal több embernek fog megvilágosodni hogy mi is folyik ebben az országban..na akkor majd bajban lesznek.. Horthy nélkül ma nem lenne Magyarország! a magukat sárga csillagokkal megkülönbözetető magyargyűlölők nélkül viszont virágzó ország lehetnénk.. Van még kérdés Ildikó?

Az aki valamennyire is követte a háromésfél év történéseiből a .. http://www.origo.hu/itthon/20110102-schiff-andras-a-washington-postban-biralja-a-magyarorszagot.html Kertész Ákosnak a 2011. augusztus 29-i Amerikai Népszavában megjelent ( figyelem a dátumra ! ) „A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire. Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.” http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=IGt_YTsBDgs#?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201202 http://mandiner.hu/cikk/20131023_mihancsik_zsofia_duhonges_unnep_elottstb. stb. akkor észreveheti, hogy mi "szépek lehetünk, de okosak -nem " Teljesen mindegy ,hogy ki és hány mea-culpa-t ismétlünk, hány Shoa-emlékművet építünk, Auschwitz karbantartást fizetünk ,mekkora kártérítést fizetünk..kipát felveszünk,.stb.stb....akkor is a szemét antiszemiták maradunk. Erre mondjuk pestiesen : Ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért! Ha így is , úgy is mi vagyunk az antiszemiták, a pocsolyában röfögők, stb. stb..... akkor akár lehetünk is. Leöntenek egy szobrot, lesz helyette tíz. Ahogy a MOSZAD is tanított !