Némi passzolgatást és egy gyenge magyar akciót követően már a harmadik perc elején vezethetett volna a holland csapat, van der Vaart jobb oldali szögletét Bruma csúsztatta kapura, de a gólvonalon álló Koman kifejelte a labdát. Az első negyedórát ugyan kihúzta kapott gól nélkül az Egervári-csapat, ám egy perccel később már megzörrent a háló Bogdán mögött, van Persie fejelt a kapuba. A magyar válogatott gyakorlatilag a félpályát sem lépte át, a hollandok pedig futószalagon gyártották a helyzeteket. A 25. percben Strootman hasonlóan üresen találta magát egy beadásánál, mint az első gólnál van Persie, és ő is magabiztosan értékesítette a helyzetet. A játék képe nem változott, a hazaiak perecekre eldugták a labdát, néha – közönség nagy örömére – egy-egy trükköt is bedobtak. A 39. percben Lens szállította az újabb holland gólt. Ezt követően Dzsudzsák szabadrúgása révén megvolt az első magyar lehetőség is. A félidőnek azonban ezzel még nem volt vége, ugyanis van Persie egy csodálatos akció végén duplázott.
A fordulást követően egy perccel Dzsudzsák büntetőből szépített, ám nem kellett sokat várni a következő holland találatra: van Persie megszerezte mesterhármasát, nemzeti csapatbeli 41. találatát, amivel megelőzte az örökranglistán eddig élen álló, a jelenleg az edzői stábban tevékenykedő Patrick Kluivertet. A hazaiak láthatóan élvezték, hogy ezen a mérkőzésen szinte minden összejön nekik, ugyanakkor a hatodik gólban a legnagyobb szerepet Devecseri játszotta, aki öngólt fejelt. Négy perccel a vége előtt van der Vaart szabadrúgásból 7-1-re módosította az állást, amely - a két csapat közös történetét tekintve – rekordbeállítás volt a hollandok részéről, ugyanis 1994 júniusában, Eindhovenben ugyanilyen arányban győzték le a magyarokat. Az utolsó percben aztán meg is dőlt a csúcs, Robben sikeres szabadrúgása azt jelentette, hogy a magyar válogatott beállította története legnagyobb különbségű vereségét: 1908-ban Angliától, 1941-ben pedig Németországtól kapott ki 7-0-ra.