Emlékeztetett rá, Bethlen István azután lett Magyarország miniszterelnöke, hogy a magyaroknak le kellett mondaniuk területük kétharmadáról, ráadásul Magyarországnak a trianoni békeszerződéssel biztosították ugyan az önálló államiság ismérveit, de a győztesek a magyaroknak életképtelen államot szántak, amelyet elvágtak természeti erőforrásaitól, közlekedési infrastruktúráját pedig „csonkolták”. Kövér László azt mondta, hogy a trianoni békeszerződés Bethlen István életében is vízválasztó volt, mert 1920 után „nemzete iránt felelős magyar államférfi vált belőle”. Mindenkinél jobban felismerte, hogy ami Trianonnal megtörtént az erdélyi magyarsággal, az megtörténhet később Magyarországgal és magyarságával is.
A házelnök közölte: Bethlen István miniszterelnöksége idején ismét életre kelt és életképesnek bizonyult Magyarország, ahol igyekezett megteremteni a társadalmi békét, és teljesítette azt a feladatát is, amely az ország fejlődésének megvalósítását célozta meg. Bethlen István személyes sorsa „jelképesen hasonló” az ország sorsához, mert őt is üldözték a nácik és a kommunisták egyaránt, börtönbe vetették és el is pusztították ‒ mondta Kövér László.
Romsics Ignác akadémikus rámutatott: Bethlen István fél évszázados politikai pályájára mindvégig a liberális konzervativizmus volt jellemző, melynek során szembeszállt a politikai jogok radikális kiterjesztésével, de azokkal a törekvésekkel is, amelyek a megszüntetésüket akarták. Bethlen István tízéves miniszterelnökségének első szakaszát 1921-1923 között a belpolitikai stabilitás megteremtése jellemezte, létrehozta az egységes kormányzópártot, illetve korlátozta az addig viszonylag demokratikus választójogot. 1923-1925 között gazdasági szanálást hajtott végre, ami az életkörülmények javulását hozta magával, és a politikai életet kiegyensúlyozottá tette. Kormányfősége idején számos előrelépés történt a lakás- és közegészségügyben, az orvosok száma csaknem megkétszereződött és a csecsemőhalandóság is csökkent. A népiskolai hálózatnak köszönhetően tíz százalék alá csökkent az analfabetizmus ‒ mondta a történész.