Merre tart Magyarországon a baloldal? – nagyjából ezzel a kérdéssel volt összefoglalható Az igazságos kormányzás felé című könyv október hetedikei bemutatója. Baloldal alatt pedig itt kivételesen tényleg a baloldalt kellett érteni: a résztvevők (és szerzők) azt a kérdést járták körül, milyen lehetőségei vannak a jövőben a liberális hatások alól felszabadított, virtigli baloldali politizálásnak.
Az Alkotmány utca (így a Politikatörténeti Intézet) felé vezető utat véletlenül az épp a közelben várakozó Dúró Dóra jobbikos képviselőtől érdeklődtük meg, aki persze a közelben lévő közterületessel szemben tudta, mi az irány. Miként pártja és a teljes magyar parlament is tisztában van vele, hogyan kell baloldali gazdaságpolitikával házalni a választóknál. 2013-ban ugyanis, amikor a Fidesz, az MSZP, az LMP, a PM és a Jobbik egyaránt küzd a lehetőségért, hogy ő lehessen az erős állam legnagyobb barátja, nem a piacgazdaság barátaitól kellene félteni a politikát. Persze, mint a beszélgetés egy pontján Sebők Miklós közgazdász kijelentette, „ellenzékben könnyű populistának lenni”, kormányon pedig nem igazán sikerült az MSZP-nek baloldali gazdaságpolitikát folytatnia.
A kőkemény neoliberálisozás a mini-konferencia második blokkjában folyt, amikor is Böcskei Balázs moderálásával Mózer Péter szociálpolitikus, Pogátsa Zoltán közgazdász és Sebők Miklós közgazdász beszélgetett az erős államra támaszkodó baloldali gazdaságpolitika lehetőségeiről. Bár Böcskei felvezetőjében vitát emlegetett, körülbelül olyan késhegyre menő vita folyt itt, mint Szanyi Tibor és Schiffer András között a feltétel nélküli alapjövedelem vállalhatóságáról. Egyébként a garantált alapbér szóba került később is, különösebb vita nélkül. Igaz, a felek a józanság talaján megmaradva inkább a bevezetéssel szembeni szkepszisüknek adtak hangot.
A felszólalók a beszélgetés elején jobbára a könyvben is olvasható gondolataikat foglalták össze. Mózer az elmúlt húsz-huszonöt év ad hoc gazdaságpolitikai megoldásairól beszélt, ugyanakkor kitért arra is, hogy a gazdaságpolitika ezzel együtt is elszívta a teret más társadalompolitikai szereplőktől. A szociálpolitikus kifejtette, a klasszikus jóléti megoldások is hiánycikknek számítottak az elmúlt évtizedekben.
Sebők bevezetőjében rögtön fel is festette a neoliberális rémet a falra: mint mondta, egy ismert közgazdász beszélt a '90-es évek megoldásaihoz való visszatérésről, ami számára nagyon rossz javaslatként tűnt fel. Sebők a megidézett közgazdásszal szemben úgy vélte, „a külső környezet és a belső lehetőségek miatt sem lehet a modernizációs törekvéshez visszatérni”. A közgazdász ugyanakkor hozzátette, hogy a jobboldal kezében sincs ott a bölcsek köve, ők inkább voluntarista gazdaságpolitikát folytatnak, a külső körülményekre egyáltalán nem figyelve. „Progresszív-pragmatista gazdaságpolitikán kezdtem gondolkodni” – tette hozzá Sebők, aki később azt is kijelentette, hogy a neoliberális modell teljesen kifulladt.