A bíróság kimondta: nem ütközik az unió úgynevezett engedélyezési irányelvébe a Franciaország által 2009-ben az elektronikus hírközlési szolgáltatókra kivetett különadó. Az uniós jog betartásán őrködni hivatott végrehajtó intézmény azzal érvelt, hogy az irányelv alapján a kormányoknak lehetőségük van ugyan igazgatási díjat kivetni a távközlési szektor szereplőire, ám az abból származó bevételeket az ágazat működésének fejlesztésére kell fordítani, márpedig a francia szabályozás ezt nem biztosítja.
Az Európai Bíróság viszont úgy foglalt állást, hogy a szóban forgó különadó nem tekinthető az irányelvben említett igazgatási díjnak, az adóztatandó tényállás ugyanis nem kapcsolódik sem az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacára való belépést lehetővé tevő általános felhatalmazási eljáráshoz, sem pedig a rádiófrekvencia vagy számhasználati jogok megadásához, hanem a szolgáltató azon tevékenységével áll kapcsolatban, amelynek során elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújt a végfelhasználóknak.
Márpedig ha ez az adó nem tekinthető igazgatási díjnak, hanem egyfajta adónemnek számít, akkor nem vonatkozik rá az igazgatási díjak esetében érvényes korlátozás a befolyó bevétel felhasználhatóságát illetőn. Ennek alapján Luxembourg elutasította az Európai Bizottság keresetét.