Tényleges életfogytiglan Szita Bence gyilkosainak

A bíróság előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen – az első- és a harmadrendű vádlott esetében nyereségvágyból is – elkövetett emberölés bűntette miatt mondta ki bűnösnek a vádlottakat.

A bizonyítékok alapján a 48 éves kaposvári P. Erika azért bérelte fel a bűncselekmény elkövetésére a két hajléktalant, az 58 éves B. Józsefet és a 42 éves K. Józsefet, mert úgy gondolta, a gyerek okolható azért, hogy volt élettársával – a 11 éves fiú nevelőapjával – megromlott a kapcsolata, ezért meg akart szabadulni tőle.

Frissítés: Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlottak és védőik felmentésért, illetve enyhítésért fellebbeztek a Pécsi Ítélőtáblához. Vadócz Attila tanácsvezető bíró az ítélet indoklásában kifejtette: a bíróságnak lett volna lehetősége megállapítani az életfogytiglaninál a próbára bocsátás minimális határát, ám ebben az esetben ez szóba sem került, a vádlottak feltételesen sem bocsáthatók szabadlábra. Egyetért az ügyésszel, hogy az ügyben nem kellett figyelembe venni az enyhítő és súlyosbító körülményeket – jegyezte meg.

A törvényszék nem a társadalmi elvárásnak, hanem a lelkiismeretének és a törvényeknek akart megfelelni – hangsúlyozta a bíró, hozzátéve: ráadásul a társadalmi akarat nem az életfogytiglani lett volna. Rámutatott: a bíróság az egyik legfontosabb bizonyítéknak a telefonos híváslistákat tartja, ugyanis ez bizonyította, hogy a vádlottak nemcsak felületesen ismerték egymást, mint ahogyan állították, hanem szoros kapcsolatban álltak egymással. A cellainformációk alapján jól követhető és beazonosítható volt a mozgásuk. Emellett az ékszereladás, a kölcsönkért ásó és a vádlottak egymásra tett terhelő vallomásából is azt derült ki, hogy hármuk közül került ki a gyilkos, de a DNS-minták már önmagukban is elegendőek lettek volna a bűnösség megállapításához.

Az ítélethirdetés menetét némileg megzavarta, hogy amikor a bíró kérdésére, hogy megértették-e a vádlottak az elhangzottakat, B. József véleményt akart fűzni az ítélethez, amit a bíró nem engedélyezett, K. József pedig összeesett. Hozzá orvost hívtak és kivitték a tárgyalóteremből, majd pár perc múlva visszavezették. A vádlottak a védőikkel folytatott rövid tanácskozás után közölték: fellebbezést nyújtanak be az ítélet ellen felmentésért, illetve enyhítésért.

B. József a tárgyalás során mindvégig következetesen tagadta, hogy bármi köze is lett volna a gyilkossághoz, K. József azt bizonygatta, hogy csak azért vett részt a bűncselekményben – ő ásta meg a fiú sírját –, mert B. megfélemlítette, gyermekei megölésével fenyegette, P. Erika pedig tagadta a felbujtás tényét. Azt mondta, pénzt (csaknem kétszázezer forintot) a börtönből nemrég szabadult B.-nek nem a gyerek megöléséért, hanem az újrakezdéshez adott, a bűncselekményben való részvételt pedig azzal magyarázta, hogy B. megfélemlítette. Azt állította, hogy Szita Bencével soha nem volt rossz a kapcsolata, és soha nem is beszélt senkinek arról, hogy meg akarja ölni a gyereket. Noha tanúvallomások szerint P. Erika már régóta tervezte a fiú megölését, ő ezt a szembesítések során tagadta.

A vádirat szerint a fiút október 29-én este a Kaposvár melletti sántosi erdőbe csalták, ott B. József a kocsiból kiszállva leütötte, brutálisan bántalmazta – a gyerek testén egyebek között ásóval és késsel okozott 40 szúrt, illetve vágott sebet talált az orvos szakértő –, eközben K. József megásta a fiú sírját, P. Erika pedig mindehhez elemlámpával világítva segédkezett. A még életben lévő fiút a gödörbe tették és betemették, a gyerek halálát fulladás okozta. A fiú ruháit és telefonját a Kaposba dobták.

P. Erika a gyilkosság éjszakáján a rendőrségen bejelentette, hogy a fiú eltűnt. A rendőrök a gyerek holttestét néhány nappal később Kaposvár toponári városrészében találták meg, mivel a sántosi erdőben vadászok megzavarták az elkövetőket, ezért B. József jobbnak látta kiásni és máshová temetni a holttestet. A május 13-án kezdődött büntetőperben meghallgatott szakértők a vádlottak elmeállapotáról szólva elmondták: mindhárom vádlott büntethető. A két férfi személyiségzavarban szenved, ám beszámíthatóságukat ez nem befolyásolja, tettük következményeit fel tudták mérni. P. Erikánál a pszichiáteri szakvélemény alapján semmiféle elváltozás nem volt megállapítható. A vádlottak az utolsó szó jogán – csakúgy mint korábban – ártatlanságukat hangoztatták, a bűncselekmény elkövetésével egymást vádolták.

A Kaposvári Törvényszék büntetőtanácsa csütörtökön az ügyészi indítvánnyal egyező ítéletet hozott, míg a védők a korábban elmondott perbeszédükben az elsőrendű B. József és a felbujtással vádolt harmadrendű P. Erika esetében bizonyítottság hiánya, a társtettesként megvádolt K. József másodrendű vádlott estében pedig büntethetőséget kizáró ok miatt védencük felmentését indítványozták.
 

(Fotó: Szécsi István, Velvet)