Felvilágosította a Fidesz Magyar Pétert: elbújhat a tiszás szégyenében
„Aki azt gondolja, hogy minden nőt megkaphat, az egy nőt sem kap meg igazán” – jegyezte meg a Fidesz-frakció.
Sohasem engedném meg, hogy Balogh Ákos Gergely kedvenc pártjának bármelyik mai MTV-s, HírTv-s, EchoTv-s, magyar nemzetes, magyar hírlapos, demokratás, heti válaszos, UFI-utód mandineres csinovnyikja a Galamusba írjon.
„Mert Selmeczi Gabriella megmondta, hogy karácsonykor még őt magát is szeretni kell, hát akkor hogyne kellene Balogh Ákos Gergelyt!(...)
Ami pedig a Galamus »szerkesztői rostáját« illeti: én, a Galamus felelős szerkesztője –és tudom, hogy a csoport minden tagja így gondolja –, sohasem engedném meg, hogy Balogh Ákos Gergely kedvenc pártjának bármelyik mai MTV-s, HírTv-s, EchoTv-s, magyar nemzetes, magyar hírlapos, demokratás, heti válaszos, UFI-utód mandineres csinovnyikja a Galamusba írjon. Akik – ismétlem – a szabadság adta választási lehetőségek közül ma is a pártszolgálatot és a hatalom napi cenzúrájának való engedelmességet választják. Akik a Fidesz-hatalom számára nemkívánatos embereket kiretusálnak, akik a pártutasítás szerint fényképezik a tüntető tömeget, akik amíg lehet, bagatellizálják a diáktüntetéseket, akik nem közölnek vagy torzítva közölnek híreket, akik emberek lejáratására és tönkretételére vállalkoznak, akik a hatalom napi kívánalmainak kéjjel tesznek eleget, amikor sportot űznek a hazugságból, akik egy romlott hatalom apológiájára tették fel a... mijüket? Mijük van még, amit érdemes feltenni? És akiket ezért elég jól megfizetnek. Állami, önkormányzati vagy „befektetői” pénzből. Mindannyiunk pénzéből. Így működik a szerkesztői rostám és a sajtószabadság iránti érzékenységem. Hogy az én szememben sem a karrier, sem a pénz, de még a megélhetési kényszer sem igazolja egyetlen olyan, újságírónak nevezett ember magatartását sem, aki nap mint nap segít Orbánnak, hogy a nehezen elért szabadságot visszavághassa a puha diktatúrában megszokott viszonyok közé. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy az elképesztő felkészültségű, Gömöri Endre halála óta jószerével az egyetlen olyan nagy tudású és széles látókörű újságíró, akinek az egész világ a kisujjában van, mint a méltán Pultizer-emlékdíjas Aczél Endre, ír a Galamusnak. Pedig egy árva fillért sem kap érte. És aki, számos egykori (és ifjú) kollégájával ellentétben, egy keresztbe szalmát sem tett azért, sőt, hogy ma a Fidesz tévéhíradóját vezethesse vagy valamelyik hazugságlapját főszerkeszthesse.”