Bulvárdömping a híradókban – kiszorul a lényeg?

„Az NMHH tavalyi felmérése szerint a demokratikus közvélemény tájékoztatását szolgáló bűncselekmények között a tv2-n találkozhattunk legtöbbször fizikai erőszakkal, és itt esett a legtöbb szó a balesetekről is. Ezek közé már akár az is beleszámított, ha két férfi összeverekedett egymással egy kályha miatt, ezzel szemben a köztévén csak a súlyos, rendszerint a halállal végződő szerencsétlenségek kaptak műsoridőt – írták.

A tv2-n jelentek meg leggyakrabban a bulvárhírek is. A vizsgált időszakban a Tények esetében 28,4, az RTL Híradójában 23 százalék számított bulvárnak a médiahatóság szerint. A Nyilvánosság Klub – saját definíciója alapján – tavaly év elején 91 százalékos bulvárarányról számolt be a Tények esetében, amely azonban később 66 százalékra esett vissza. Az MTV csupán 7,6 százalékot ért el e téren. A Nyilvánosság Klub, amely emellett a HírTV-t és az ATV-t is figyelembe vette, utóbbit hozta ki a legkevesebb bulvárhírt sugárzó adónak. »A komoly és a bulvár hírek arányát összevetve megállapíthatjuk, hogy tartalmilag a közszolgálati követelményeknek leginkább az ATV szerkesztési gyakorlata felel meg« – szögezték le.

Szórakoztató hírek tekintetében ugyanakkor az RTL vitte a prímet: híradónként átlagosan 2,6 celebekkel vagy állatokkal kapcsolatos érdekességet mutatott be. A szex-téma egyik csatorna hírműsorára sem volt jellemző, azt rendszerint inkább az azt követő magazinműsorokra, az Aktívra vagy a Fókuszra hagyták.

Okok

A bulvárosodás okaként a kertévék vezetői rendszerint a nézettségi versenyt nevezik meg. Az RTL Klub 2000 augusztusában készíttetett felmérése ezt részben alátámasztja: a célközönségnek számító 15-49 év közötti korosztályban a megkérdezettek kortól, nemtől és iskolai végzettségtől függetlenül a közbiztonságot, valamint a bűnözést tekintették a legfontosabb ügyeknek, ugyanakkor a pártpolitikát egyöntetűen a lista utolsó harmadába sorolták. Pontosan e csatorna alkalmazkodott leginkább az általa felmért közérdeklődéshez.

Egy évvel később a médiahatóság arra jutott: hogy »az emberek többségének figyelmét elsősorban az életkörülményeikkel közvetlen kapcsolatba hozható, a mindennapi életviszonyokat erőteljesen befolyásoló témakörök, így első helyeken kiemelkedően az áremelkedések és az infláció, valamint a közbiztonság és a bűnözés, majd jóval lemaradva a munkanélküliség, a környezet állapota, a korrupció és a természeti katasztrófák, balesetek, szerencsétlenségek kötötték le«. Érdekes, hogy emellett a felmérések azt is kimutatták: az emberek szerint a kelleténél több szó esett a pártok ügyeiről, a természeti katasztrófákról, a korrupciós ügyekről, és az Európai Unióról, de helyenként a romákról és a határon túli magyarok helyzetéről is.

Az igények mellett bizonyos ellenzéki felvetések szerint az új médiaszabályozás, az egyes szabálysértések esetén kilátásba helyezett irreálisan magas pénzbírságok, az új törvény egyelőre még ismeretlen alkalmazási gyakorlata, illetve a médiatanács átpolitizált működése is a bulvár jelleg erősödésének irányába tereli a műsorszolgáltatókat.

A híradók átlagos hosszának változását tekintve megállapítható, hogy 2011-re az összes híradó hosszabban számolt be a világ történéseiről – írta az NMHH elemzése. Részben ez a megnövekedett időtartam is magyarázhatja a jelenséget, vagyis a kevésbé fontos hírek nagyobb arányát, különösen a nyári uborkaszezonban.

Miért baj?

Domokos Lajos a populáris média és a minőségi média összehasonlítása során azt is megállapította, hogy a bulvármédia híreiben feladja »a tény és kitaláció közötti határozott megkülönböztetést és a moralizáló elvi álláspontot«, illetve »a populáris kultúra extrém értékeinek és normáinak a követésére buzdít«. És ha akad, aki ezzel nem is ért egyet, a demokratikus közvélemény teljes körű tájékoztatásának mellőzésébe senki nem nyugodhat bele.

Mindig ki lehet jelenteni, hogy a felmérések által is igazolt igényeket kielégítő műsorstruktúra nem okozhat kárt, nem lehet baj; tekintve, hogy a csatornák még mindig egyértelmű határvonalat húznak jó és rossz között, illetve hogy számos más lehetőség is kínálkozik az információigény kielégítésére. Számon kell tartani azonban, hogy bizonyos szinten a televízió maga is alakíthatja az igényeket, valamint hogy a nézői igényeknek szóló tartalmi változás a közszolgálati média esetében nem lehet indok a minőségcsökkenésre. Számolni kell továbbá azzal, hogy a bűncselekmények, a közbiztonság létének tudatát gyengítő tudósítások torz, veszélyekkel teli valóságképet mutathatnak. Több kutatás is bizonyította már: az erőszakos hírek magas aránya hosszútávon általános félelmet szülhet, és meggyengítheti az emberek biztonságérzetét, közvetve pedig a többi emberbe vetett bizalmat, vagyis a társadalom összetartó erejét.”