A Facebook-kezdeményezés gyors népszerűsödése önmagában két fő problémát hordoz magában, melyek kicsit egyszerű, kicsit kádári, kicsit proli gondolkodást hordoznak magukban. Merjünk kicsinek lenni?!
Álszentség. Az idejét a közösségi térben töltő egyén szívesen nyom egy like-ot az árvízkárosultakkal foglalkozó csoportra és azt hiszi, hogy ő ezzel mindent megtett, amit meg lehetett. Szívesen megnézném, hányan mennek ki közülük a helyszínre dolgozni, vagy támogatják más valós módon a károsultakat. Félreértés ne essék, nem papolni akarok, én se sokat tettem még az ügy érdekében. Ugyanakkor a Facebook ebben a formában nem segítség.
Beszürkülés. A második probléma gyökerét a magyar ember ünnepekhez való viszonyulása adja meg. A magam részéről jó ideje nem érdekel a tűzijáték és aznap általában valami házibulin nyújtózkodom a barátaimmal. Ugyanakkor augusztus 20-a államiságunk legfontosabb ünnepe, melyhez a tűzijáték hosszú évtizedek óta szervesen kapcsolódik. Legyen bármilyen ünnepről is szó, mindig kiszakít a hétköznapokból. Miért bagatellizálnánk el ezeket? Miért pont egy fontos, közös, egyáltalán nem megosztó szimbólumunkról kell lemondanunk? Ha már itt tartunk, legyenek inkább a bölcsészek!