„Benne vagyunk egy új hidegháborúban” – Kusai Sándor Kína-kutató a Mandinernek

A Mandiner Világrend adásának vendége Kusai Sándor volt pekingi nagykövet, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense volt.

„Annyira kell félni Kínától, mint bármilyen másik nagyhatalomtól” – kezdte a beszélgetést Kusai Sándor, megjegyezve, hogy Peking „nem simogató pandaként viszonyul” azokhoz az államokhoz, akik érdekei érvényesítését akadályozzák.

Mint mondta, Kína az egész jelenlegi világrendnek jelent kihívást, nem a világot domináló szuperhatalmat, az Egyesült Államokat kívánja magára lecserélni, hanem

A kínai vezetés megfogalmazta, hogy Kína 2049-re „elsőrangú globális nagyhatalom lesz”, felzárkózik az Egyesült Államok mellé, érzékelve azt, hogy az Amerika vezette liberális világrend omladozik.

„Ahhoz, hogy ezt meg tudja szüntetni, befolyási övezetre van szüksége” – fogalmazott a volt pekingi nagykövet, aki szerint a kínaiaknak megvan a saját „Monroe-elvük”, amely kimondja: „Ázsia ügyeit az ázsiaiak tudják elintézni”. A csendes-óceáni térségben történő hatalmi vetélkedés többszereplős „játék”, az amerikai és kínai fél is meg akarja őrizni befolyási övezeteit, valamint újakra kíván szert tenni.

Kusai Sándor felhívta a figyelmet, hogy „a kínai tudatban nagyon mélyen begyökerezett az a történelmi tapasztalat, hogy az első ópiumháború (1839-1842) óta a Kínát megszálló, félgyarmati sorba süllyesztő hatalmak mindig a tenger felől jöttek”, így Kína akkor érzi magát biztonságban, ha saját befolyási övezetében más nem épít befolyást,

Jelenleg több hajójuk van, mint az amerikaiaknak, viszont a hajók minősége és fegyverhordozó képessége még elmarad az Egyesült Államokétól.

Status quo – az erő mozgatja a nemzetközi jogot

„Fokozódik a feszültség, és mivel a pályán lényegében ketten fociznak (Kína és az Egyesült Államok), mindenki más alárendelt szereplő” – fejtette ki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, aki szerint minden azon múlik, mennyire eszkalálódik a tajvani konfliktus, hogy a valódi döntéshozó hatalmak meddig fokozzák a feszültséget.

gyakorlatilag bármikor kirobbanhat, amikor vagy a kínai, vagy az amerikai vezetés úgy dönt, hogy ezt a geopolitikai küzdelmet bármi áron döntésre kell vinni” – figyelmeztetett.

Katonai konfliktus kirobbanhat például abból, ha Fülöp-szigetek, az Egyesült Államok szövetségese megtámad egy Kína által a Dél-kínai tenger egyik korallzátonyára épített haditengerészeti bázist. Valószínű, ebben az esetben Kína katonai eszközöket is alkalmazna. „Ha sor kerül katonai konfliktusra, abból legalább olyan hamar lehet világháború, mint amilyen az ukrajnai konfliktusból” – tette hozzá a Világrend vendége.

A G7 csoport május közepén tartott hirosimai csúcstalálkozójának zárónyilatkozatában Tajvannal, a Kelet-kínai- és a Dél-kínai-tengeren kialakult feszültséggel kapcsolatban aggodalmukat fejezték ki, valamint a jelenlegi status quo fenntartására figyelmeztettek. A volt pekingi nagykövet szerint a G7-ek állásfoglalása fenyegetés volt, ami csak tovább fokozza a már így is pattanásig feszült helyzetet. A NATO Oroszországot is el akarta ijeszteni, a Kreml mégis belevágott az ukrajnai háborúba, és hasonlóképpen

A szakértő úgy értékelte, hogy Kína felívelő időszakát éli, a következő években militarizálni fogja a gazdaságát. Véleménye szerint elavult az a gondolkodás, hogy a G7 csoport dominálja a világot, hiszen például a BRICS-csoport (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) ugyanilyen gazdasági súllyal bír már, a világgazdaság egyharmadát teszik ki. Ráadásul a nemzetközi jog erő nélkül csak egy papír – folytatta a szakértő –, így aki erővel bír, az tudja megváltoztatni a status quo-t.

A geopolitikai versengésben nagy szerepe lehet Indiában, de a világ legnépesebb állama egyelőre nem köteleződött el egyik szövetségi rendszer mellett sem. India az Egyesült Államoktól és Japántól függetlenül saját befolyását építi ki a csendes-óceáni és az indiai-óceáni térségben. Az Egyesült Államok számára tehát Japán jelenti azt a kiegészítő erőforrást, amely lehetővé teheti a vetélkedés eldöntését, ennek tükörképe, ellenpólusa a kínai-orosz együttműködés.

Befele menetelés a hidegháborúba

Kína megvédi befolyási övezetét a csendes-óceáni térségben, elsősorban gazdasági eszközökkel befolyást épít, és nem fogadja el a nyugati ajánlatot, miszerint

– fogalmazott Kusai Sándor, hozzátéve: Kínában óriási összegeket fektetnek be a saját technológia fejlesztésébe, a technológiai szuverenitás megteremtésébe.

„A kínai politikáról körülbelül kétezer éve tudjuk, hogy nem épít szövetségeket” – értékelt Kusai Sándor, azzal folytatva, hogy Kína olyan kapcsolatokat épít más országokkal, melyek a saját mozgásszabadságát nem korlátozzák, nem rónak rá kötelezettségeket. Ez jellemző az orosz-kínai kapcsolatokra is, bár ez egy szoros stratégiai partnerség, olyannyira, hogy gyakorlatilag orosz nukleáris védelem alatt áll Kína az Egyesült Államokkal szemben. „Kína nem épít szövetségeket, Kína befolyást épít”, valamint „Kína a közvetlen környezetén kívül a tágabb globális térségben is képes geopolitikai, diplomáciai, gazdasági eszközökkel szerepet játszani” – tette hozzá Kusai Sándor.

„Benne vagyunk egy új hidegháborúban” – állapította meg a volt pekingi nagykövet, aki szerint a hidegháború legfontosabb jellemzője, hogy nemcsak katonai, hanem gazdasági, pénzügyi, propaganda-, kulturális eszközökkel is folyik, amelyet így akár „hibrid” háborúnak is lehet nevezni. Kusai felhívta a figyelmet, hogy

ugyanakkor látható a G7-ek magatartásából, hogy mindenáron vissza akarják fogni Kína gazdasági növekedését.

A beszélgetést itt nézheti meg:

Nyitókép:  Kínai katonák hadgyakorlatoznak Makaó területén egy katonai nyílt napon 2023. április 30-án   (forrás: Cheong Kam Ka / XINHUA / Xinhua via AFP)