Bedő Imre: Férfiként azt se tudjuk, milyen nőre vágyunk

Végigszenvedtem a videót, bár egy idő után már képtelen voltam figyelni. Amit mindenképpen el szeretnék mondani róla, hogy Bedő Imre valahol rendkívül el van tévedve, értelmetlen az egész koncepciója. Mert a nők olyan férfit keresnek, aki önálló. Egyáltalán nem az vonz senkit és senkit nem is érdekel, hogy egy hapsi mennyire akarja továbbadni az életet biológiailag meg erkölcsileg meg kapcsolatilag. Ezt szerintem mindenki leszarja. Ami vonzó, ami "pasis", azt nem is úgy nevezném, hogy valakinek van célja, hanem inkább úgy, hogy van valamiféle autonómiája. "Megáll a maga lábán." A Biblia rögtön ezzel kezdi a mondókáját: "Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté." Ezt Ádám kapcsán mondja, rögtön Éva teremtése után, és ugyebár Ádámnak nem volt anyja és apja a szöveg szerint, a Biblia mégis ezzel a lakonikus mondattal indítja a házasságot. Amíg a férfi nem hagyja el az apját és anyját, addig nem önálló. A férfiak utolsó száz évbeli összerottyannásának nem az az oka, hogy elfelejtették a céljukat, hanem az, hogy meg vannak fosztva az önállóságtól. Ennek sokféle megnyilvánulása van, a munkahelyi függőség, az iskolától, politikától, barátoktól, egyháztól függő állapot, a drogoktól, alkoholtól, szextől, szerencsejátéktól munkától, hiteltől, autótól stb-től való függő állapot, de mindezt megelőzi egy nagyon alapvető függő állapot, a gyermeki létezés, a szülőktől való függő állapot, amit egyes esetekben könnyű, más esetekben pokoli nehéz elszakítani, és amíg nem történik meg, addig biztosan alá van aknázva a párkapcsolat(ra való készség). Az emberiséget végigkísérte az a probléma, hogy a felnövő fiatalok sokszor képtelenek voltak igazából leválni a szüleikről, érzelmileg párhuzamosan kötődtek hozzájuk (a feleségek is), így a házaspár elsődleges kötődése nagyon sokszor még mindig a szülője marad, a házastársa csak ez után jöhet, így aztán a pár végül is lecserélhető, hiszen soha nem lehet ő a legfontosabb. Ezt a problémát a Biblia különösen a fiúk-férfiak szempontjából emeli ki. Az elmúlt száz évben pláne: a megnyúlt iskolaidő stb miatt a szexuális élet elkezdése megelőzi a szülőkről való leválást, ami aztán a későbbiek során mindent összezavar. A szülőkről való leválás természetesen egzisztenciális önállósodást jelent, ami az elmúlt száz évben sok szempontból szintén megnehezedett, így a pálya sok esetben nehezített a régi idők egyszerűségéhez képest. De mindezzel együtt is az nem változott, hogy az a férfi ideál, amit a nők keresnek, az autonómia. És az a cél is, amit a férfiak még mindig keresnek, az az autonómia. A férfi = autonóm létező, legalábbis ez a cél, az erre való törekvés, az efelé való elmozdulás az élet célja. A férfiak sok esetben pont azért keresnek egy nőt, pont azért kapcsolódnak egy nőhöz, mert vele együtt megnövekszik a saját autonómiájuk, a nővel együtt magabiztosabbak, önállóbbak, bátrabbak, szabadabbak, mint egyedül, mert a nő jó hátteret biztosít nekik, hogy az önállóságukat megélhessék. Rosszabb esetben a férfiak a nővel a függő állapotukat növelik, hálóba kerülnek, amitől nem szabadulnak, és nem magabiztosnak, hanem rabnak és erőtlennek érzik magukat. Illetve nyilván a legtöbb esetben ez a két érzés keveredik, hullámzik, de azért hosszú távon csak el lehet dönteni, hogy a folyamat melyik irányba tart. A nők annyira azért nem akarnak önállóak lenni, ez a lehetőség számukra nem igazán vonzó. Ők sokkal inkább a valakivel való összetartozást, a valakihez való kapcsolódást tartják fontos célnak, és akkor elégedettek igazán, ha ez sikerül. A nő mondjuk azon mérheti fel, hogy a kapcsolata jó vagy rossz irányban tart, hogy az adott kapcsolat elősegíti a másokhoz való kapcsolatát vagy akadályozza, azaz "kinyílik" mások felé vagy "bezárul". Ha egy adott kapcsolat miatt elszigetelődik másoktól, akkor az a kapcsolat nem jó. Tehát a férfi az autonóm létezést keresi és akkor jó számára egy nőhöz való kötődés, ha attól még autonómabb lesz. Itt megemlítem Tímár Mihályt és a Senki Szigetét, ahol a Noémivel való kapcsolat miatt Tímár még szabadabb lehetett, mint addigi életében - ez tehát egy férfi "arany fantázia". A nő a kapcsolódást keresi, és akkor jó számára egy férfihoz való kötődés, ha attól még könnyebb másokhoz kapcsolódnia. (És itt máris kiderül, hogy a nők és a férfiak fantáziái keresztezhetik egymást, hiszen a fenti példában Noémi végletesen el van szigetelve, és Tímea is el van szigetelve, a Tímárral való kapcsolat egyik nőnek sem segít a másokhoz való könnyebb kötődésben. Jó példaként említhető viszont az Amelie Poulen c. film, ahol Amelie az apja mellett szintén el volt szigetelve, onnan kitört, dolgozni kezdett, és egyre bővítette a kapcsolatait, mindenféle emberekhez kapcsolódni kezdett, és ennek a bővülési folyamatnak volt a része a párkapcsolat is, ami - legalábbis a sztori adott pontján - nem szigetelte el másoktól, de azért megjelent a féltékeny törzsvendég alakja riasztó és kerülendő példaként, aki elszigeteli azt, aki hozzá kötődni akar.) A klasszikus mesék arra vannak felépülve, hogy a fiú elhagyja a szülői házat, különböző kalandok során kiépíti a maga stabil, bátor, önálló életét, és a végén talál egy lányt, akire támaszkodva hosszú távon stabilan képes megállni az önállóságban. A lányos mesékben a lányokat sok esetben valamiféle elszigeteltségből kell kiszabadítani: akár egy sárkány, akár egy banya, akár a féltékeny mostohák stb foglyai.

Csak nekem tűnik ez a Bedő, egyre nagyobb hülyének?

Milyen célokhoz keresünk társat??? --- Anno ennyire nem voltam céltudatos. A céljaim a barátnőkkel egyszerűek voltak. Aztán beleszeretsz valamelyikbe oszt jónapot. --- Nem érdemes ezt a dolgot túlkomplikálni. Pedig manapság túl van.

Eleve rossz az alapvetés. A férfinak nem kell nőt keresnie. Csak magát kell keresnie. A nő keres férfit.