A népmesék és a posztfaktuális apokaliptikus nihilizmus

Agócs Gergely, a Hagyományok Háza munkatársa a mesemondás egykori szerepéről és mai lehetőségeiről beszélt a Párbeszéd Házában, április 16., hétfő este. Elmondta, hogy mesét nézni de még olvasni sem ugyanaz, mint mesét mondani. „Jóember, nem azt mondtam, hogy nincs mese. Hanem hogy a mesemondás hagyománya veszett ki. Hogy valamit te felolvasgatsz: örülök. Nem azt mondtam, hogy a konzervek szó szerint való felidézgetése célravezető.”

A mese ugyanis lehet akár egy-másfél órás is, és felnőtteknek szól. Az ember nem csak észszerű lény, a történetek sokkal jobban megragadnak a lelkében, mint a puszta figyelmeztetések. El is énekelt a jelenlévőknek egy gyimesi balladát a kevélységről. A példázat nagy hatással lehet az emberre, „nem véletlen, hogy Krisztus urunk is példázatokban” tanított. 

„A mesék valójában az értelmes élet kézikönyvei”, ami megismerteti a közösségi élet normáit. Emellett a népmesék művészi alkotások, a beszélt nyelv piramisának csúcsai, aminek a kifejezései tökéletesre vannak csiszolva. A Jancsi és Juliska például az incesztustilalomról szól. A népmesék leírva, lerövidítve, olvasmányosítva már nem az igazi. Ugyancsak nem mesék a kortárs szerzők gyermeknovellái, ahogy A kis gyufaárus lány sem mese. A népmesék ugyanis mindig happy enddel végződnek, mivel azokban kötelezően helyre kell állnia a világ megtört rendjének. „Én zokogtam, amikor elolvastam A kis gyufaáruslányt. Megérdemeltem én ezt? Mert valami bácsinak művészi hajlamai voltak Dániában? Dehogy érdemeltem!”

Agócs többször emlegette a „posztfaktuális apokaliptikus nihilizmust”, aminek a követői a folklórt statikus alakzatként bélyegezik meg. Ha Varró Dániel, „hogy egy posztfaktuális apokaliptikus nihilistát említsek”, megírja a versét, akkor az már csak abban a formában érvényes, ezzel szemben a mesét alakíthatja a mesemondó.

Agócs felemlegette Pilinszky Jánosnak egy Popper Péterhez, „egy másik posztfaktuális apokaliptikus nihilistához”  írt levelét, amiben azt rótta fel neki, hogy „ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.” A folklorista leszögezte: ő ebben is Pilinszkyvel ért egyet, és a mesék is ezt tükrözik. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy a lélekkel való foglalkozás két területen ért el komoly eredményeket az előző évszázadokban, az egyik a vallás, a másik a pszichológia, de a mesepszichológiát elhibázott területnek tartja, mivel a akik  a mesepszichológiát művelik, nem látják, hogy ha bármilyen hatása van a mesének az emberi pszichére, akkor az nem az amiben, hanem az ahogyanban rejlik. Ha hősökre van szükség, arra pedig ott van a Szentírás, Prométheusz, Jókai és a Harry Potter, ami kiváló ifjúsági irodalom Agócs Gergely szerint.

A mesét elmondása szerint a modern tömegkommunikációs eszközök ölték ki végleg a közösségekből. Azóta nincs közünk egymáshoz, legalább a nagyvárosokban, ezt fejezi ki a fiatalok által gyakran hangoztatott megjegyzés: „Közöd?” Ötven éve még sok közünk volt egymáshoz, de mára sokan belesüppedtek a „tömegremete-létbe”.

A második világháború után még volt esély az egészséges visszarendeződésre, de aztán a hatvanas évek elején megjelent a tévé a hálószobákban, és végleg tönkretette az emberi közösségeket. Agócs feltette a kérdést: „Szilánkos mennyország, folyékony torz tükör. Szentjánosbogarak fényében tündököl. Mi az? Televízió.” Hozzátette: a képernyőbámulás beszippant mindent, ez az emberiség történelmének nagy fordulópontja, amivel majd kezdeni kell valamit. Elhangzott a kérdés: akkor Agócs miért ül be a Felszállot a páva zsűriébe? Belülről bomlaszt? A válasz az volt: igen!

A Hagyományok Háza munkatársa rámutatott: a hagyományos műveltség is műveltség. A paraszt a parasznak „emelkedett, művészi szintű szöveget adott át”. És „az írástudatlan kukoricacsősz száz évvel ezelőtt egy sor olyan dologhoz értett, ami műveltségnek tekinthető, például hordott e lelkében százával népdalokat.” Azaz az élő, aktív népművészet strófáit ezrével tudta idézni. „Erre mondta a polgári közeg, hogy ez nem érvényes műveltség, gyere be az iskolába, majd mi adunk neked érvényes műveltséget.”

Erre Agócs Gergely arra kérte a jelenlévőket: tegye fel a kezét, aki fel tud mondani száz verset. És tegye fel a kezét, aki legalább érettségizett. Az elsőre senki nem tette fel a kezét, a másodikra mindenki. „Nohát, ennyit tett velünk az iskola. Teletömte a fejünket olyan tudáshalmazokkal, amelyeknek a túlnyomó többségét a büdös életben, soha semmire nem tudjuk használni.” Ezzel a tudással azzal a percben, hogy nincs áram, másnap meghalunk. „Mikor a harmadik héten nem érkezne meg a közértbe a kifli, kezdődnének a gondok.”

Mesemondónk komája bankár. A bankban, ahol dolgozik, „kommunikációs tréningeken vesznek részt, és a prezentációkhoz kócsingokat, coachingokat csinálnak, hogy ő amikor elmond valamit, akkor figyeljenek oda. Azt mondja, hogy ő abban gondolkozik, hogy csináljunk egy startuppot. Hát, mondom, minőt? Azt mondja, hogy ha ezek tényleg évezredek óta csiszolódó narratív technikák, akkor lehet, hogy akkor jobban alkalmasak arra, hogy az üzleti életben a meggyőzés technikáit fejlesszük, akinek szüksége van meggyőzésre, mint valami coach, aki kitalált valamit, és most jaj de nagyon tündököl vele.”

„Valójában az ember nem változott semmit az évezredek során. „Azt hirdeti a posztfaktuális apokaliptikus nihilistáinak hadserege, hogy mi már olyan mások vagyunk. Elővesszük a telefonunkat, megnézzük benne, hol tart a Bux-index és mikor megy a legközelebbi gép Chicagóba. Elárulom,  az ember semmit nem változott. Legfeljebb az eszközei változtak. Minden ember életében gyakorlatilag ugyanazok a típusproblémák okozzák a lelki feszültséget.”

Agócs arra biztatta a jelenlévőket, hogy a családi történetek elmesélésével, a családi legendárium felelevenítésével kezdjenek neki a mese feltámasztásának. Az a fontos, hogy az elején károkozás, hiány van, a végére meg helyreáll a világ rendje.  S úgyszintén neki lehet állni gyűjtésekből elolvasni első körben száz népmesét, ami jó kezdet. Aztán tizenötöt meg kell tanulni, azzal ki lehet húzni az egész életet. Arra is rámutatott, hogy Krisztus maga is történeteket mondott. 

Agócs Gergellyel készült interjúnk itt olvasható.