Cseh-Bereményi: Születtem Magyarországon
„Hát őrület, mondta Antoine, ezek mennyit isznak, ezek a vének! A Keleti Pályaudvaron történt, beültek a nagyterembe, egy dizőz énekelt egy emelvényen, 20 centis emelvény lehetett, azon énekelt a dizőz egy réges-régi tangót, akkor jöttek be Désiré meg Antoine, és ehhez az asztalhoz ültek le, ahol ez az öreg részeges ült, a pohárral a kezében, az Antoine azt mondta a Désirének, hogy te, így áthajolt, (most nem tudok rád nézni) így áthajolt, és azt mondta, hogy: - a nemzedéki ellentéteket, öreg, egy kicsit most ki tudnánk élezni, és ugyanezzel a mozdulattal neki lökődött az öregembernek, és azt mondta:- nem erőltetett ez a dolog egy kicsit, hogy még mindig itt iszogatunk? hány éves maga, kétszáz? nem erőltetetett ez? Túlélni mindent? hohohoho - mondta, Antoine az öregembernek - a régi nők, ja, tudom, a háborúk, a frontok - átmentünk sok mindenen, aha, és még iszunk még mindent, tudunk még, azért bemegyünk egy kocsmába meginni még két fél decit, harisnya lent, blúz odafent, régi nők, haha, ismerem a történetet - mondta az öreg, pedig mosolygós kék szemű ember volt, olyan rőt hajú és azt mondta Antoine-nak, hogy - igen, igen uram, ki tudja? látja? látja, maga se tudja pontosan. Azért van az egész, mer ki lát az emberekbe? És azt mondta, hogy én például...