Erkölcstelen közgazdaságtan?

A társadalomtudományok egészének és azon belül a közgazdaságtannak mi az etikai tartalma? Ezt a kérdést boncolgatta Pogátsa Zoltán Róna Péterrel az Új Egyenlőség stúdiójában.

Sokan úgy érvelnek, hogy a közgazdaságtan olyan csupán, mint a matematika: attól mert nem szeretjük, még jelen van, általános szabályokat ír le. Ez azonban nem így van. A közgazdaságtan nem a valóságból von ki szabályokat, hanem annak helyébe állít fel egy sui generis, önkényes absztrakt modellt – mondja Róna.

A természettudományokban a matematika történelmi helytől és időtől független. Róna szerint a közgazdaságtan ugyanezt kívánja mímelni, de ez lehetetlen, hiszen a hely és az idő itt jelentőségteljes.

A neoklasszikus közgazdasági iskola központi modellje, az általános egyensúlyi elmélet 19 olyan feltételezésen alapul, amelyből 16 nem csak hogy nem igaz, hanem nem is lehet igaz - fogalmaz a professzor, hozzátéve, hogy bizonyítottan már az sem korrekt episztemológiailag (ismeretelméletileg), hogy a neoklasszikus makroökönómia a mikroökonómiából kívánja magát felépíteni magát.

Szerinte ez az episztemológiailag megbukott neoklasszikus közgazdaságtan az, ami a felvilágosodás utáni világ fő ideológiájává lép elő. Ez az absztrakt rendszer azt ígéri, hogy az alapfeltételezések, alapmegszorítások feloldásával közelít majd a valóság felé, erre azonban képtelen. Erre példa az, hogy Nobel-díjat gyakorlatilag alig kapott valaki ezen absztrakt modell valósággal való összehasonlításáért, annak teszteléséért.

A közgazdaságtan beszűkíti a szabad akaratot, anélkül viszont nem állítható fel erkölcsi rendszer. Szabad akarata csak akkor van az embernek, ha a haszon és a hasznosság elvét érvényesíti.

A Corporate Social Responsibility, a cégek társadalmi felelősségvállalása szemfényvesztés. Ki állapítja meg, hogy mi a kívánatos társadalmi cél? A korlátolt felelősségű vállalat elsődleges célja ugyanis a profitabilitás fenntartása, ami bekorlátozza a társadalmi felelősségvállalását.

Mivel a vállalat tulajdonosainak és alkalmazottainak az egyéni erkölcsi, lelkiismereti iránymutatását a közgazdaságtan kiiktatja, nem marad más, mint hogy közösségi szinten szabályozzuk a vállalatok működésének kereteit. A probléma ott van, hogy a demokratikus jogalkotás nem tisztán etikai megfontolásokra támaszkodik, abban nagyon sok a „szennyező tényező” (például a vállalati érdekek a pártfinanszírozáson keresztül).

Minél képzettebb egy társadalom, annál kevésbé szennyezett a politikai döntéshozatal. A nagyon képzett embereket azonban megőrjíti az a tudathasadás, hogy az ismereteik alapján a lelkiismeretükkel összeegyeztethetetlenek a gazdasági kényszerek, az elvárt szerepek.

Ennek a problémahalmaznak a feloldása az lenne, ha a közgazdaságtanról és a társadalomtudományokról kimondanánk, hogy azok nem hasonlatosak a természettudományokhoz.

Ehelyett a társadalomtudománynak arra kellene koncentrálnia, hogy hogyan hoz az ember valójában döntéseket: vegyülnie kell a pszichológiával, filozófiával, antropológiával - summáz Róna Péter.