Három lehetőség van Trump előtt: a kivárás, a mérsékelt csapás, és a teljes invázió.
Trump „álhírnek” nevezte, hogy megrettent volna egy Iránnal való háborútól,
miután több sajtóorgánum arról számolt be, hogy Caine tábornok és más Pentagon-tisztviselők belső megbeszéléseken komoly aggodalmakat fogalmaztak meg egy Irán elleni amerikai katonai művelet kockázataival kapcsolatban.
Miközben az amerikai-iráni tárgyalások továbbra is zajlanak, az amerikaiak jelentős katonai erőösszevonást hajtanak végre a térségben, nagy számú légi utántöltő és teherszállító repülőgéppel, valamint számottevő haditengerészeti tűzerővel, hogy nyomást gyakoroljanak Iránra nukleáris programjának visszafogása érdekében.
A BBC megerősítette, hogy a USS Gerald R Ford – a világ legnagyobb hadihajója – nemrég áthaladt a Gibraltári-szoroson a Földközi-tenger irányába.
Hajókövetési adatok azt is megerősítették, hogy a USS Mahan romboló, szintén áthaladt a szoroson. Eközben a Közel-Keleten a hét elején már nyomon követték egy másik amerikai repülőgép-hordozó, a USS Abraham Lincoln mozgását is, Ez a fajta erőösszevonás jóval komolyabb műveleti képességet biztosít az Egyesült Államok számára, mint amilyen a januári, Nicolás Maduro venezuelai elnök elfogására irányuló művelet előtt, vagy a korábbi, iráni nukleáris létesítmények elleni légicsapások idején volt. A lapok egyenesen arról írnak, hogy legutóbb 23 éve, az iraki invázió idején volt ekkora amerikai hadierő a térségben.
A New York Times szerint könnyen elképzelhető, hogy ha a mostani tárgyalások nem vezetnek eredménye, Trump egy „előzetes csapással” fogja jelezni,
hogy kész egy széleskörű katonai fellépésre is Iránnal szemben. J. D. Vance állítólag nem ellenzi a csapást, de sokkal komolyabb garanciákat vár, mint amiket a katonai vezetés jelenleg meg tud ígérni.
Az amerikai célokat Trump, Vance és más vezetők eltérő módon határozták meg: az első számú indok Irán nukleáris programja, melyet Trump friss nyilatkozata szerint Irán a figyelmeztetések ellenére is tovább folytat,
de szerepelt még a Hamász és a Hezbollah finanszírozásának megállítása is, illetve a tény, hogy Iránban az elmúlt hónapok során tüntetők ezreit, egyes források szerint tízezreit kínozta és ölte meg az iszlamista rezsim. Amennyiben valóban széleskörű katonai beavatkozásra kerül sor, úgy az is kérdéses, Amerikának van-e terve arra, ki kövesse a mullahok terroruralmát. A konfliktus menedzselésénél nyilván szerepet játszhat a friss hír, miszerint az amerikai hírszerzés szerint egyre több üzenetet fognak el, melyek szerint az Irán által támogatott dzsihadista szervezetek – köztük az Al-Kaida, a Hezbollah és a jemeni húszik –, amerikai célpontok támadására készülnek, akár Európában is, amennyiben kitörne a háború. (Érdekesség egyébként, hogy Mike Pompei már 2021 januárjában jelezte, hogy az Al-Kaida új finanszírozói amerikai értesülések szerint is Irán lett).
A történeti kontextus kedvéért idézzük fel, hogy Irán régóta provokálja az Egyesült Államokat és szövetségeseit,
voltaképpen azóta, hogy az iszlamista forradalom átvette a hatalmat az országban 1979-ben. Emlékezetes, hogy a forradalom során túszul ejtették a teheráni amerikai követség diplomatáit, 444 napig tartva őket fogva. Hogy az azóta történt esetekből néhányat felidézzünk: az Irán által finanszírozott Hezbollah 1983-ban felrobbantott egy amerikai katonai bázist Libanonban, 307 amerikai és francia katonát ölve meg. 1988-ban Irán megkísérelt felrobbantani egy amerikai hadihajót, melyre reagálva Amerika iráni tengeri célpontokat támadott. 2019-ben Irán lelőtt egy amerikai felderítő drónt a Hormuzi szoros felett, 2011-ben pedig az afgán határon. 2023. október 7-én az Irán által támogatott Hamász terrorszervezet tömegmészárlást rendezett Izraelben, 1195 embert ölve meg, köztük amerikai állampolgárokat. 2016 januárjában Irán amerikai katonai hajókat foglalt el, majd elengedte a legénységüket. Ezt követően az amerikai elnökválasztási kampány során Irán megpróbálta meggyilkoltatni Donald Trumpot – ezt még Joe Biden alatt jelentette be a New York-i ügyészség. 2023 márciusában az Irán által támogatott iszlamista milíciák egy drónnal támadtak meg egy koalíciós bázist Szíriában, egy amerikai katona halálát okozva. 2024 januárjában Irán által támogatott iraki dzsihadisták drónja talált el egy amerikai bázist Jordániában, három amerikai katonát ölve meg.
Amerika a kihívásra többször is reagált: mint emlékezetes, 2020. január 3-án Irán területén likvidálták Kaszim Szulejmánit, az iráni Forradalmi Gárda Kudsz-erejeinek vezetőjét, melyet az Egyesült Államok és az Európai Unió is terrorszervezetként kezel. 2024 februárjában az iráni Forradalmi Gárda célpontjait bombázták Irakban és Szíriában. Tavaly június 22-én pedig az Éjféli Kalapács művelet során bombázták le az iráni nukleáris létesítményeket, ahol hírszerzési információk szerint Irán atombombák gyártásán dolgozott. A fentiek tükrében nem tűnik meglepőnek, hogy Amerika elhatározta magát az Iránnal szembeni fellépésre, a kérdés pusztán az lehet, hogy Trump milyen mértékű beavatkozást tudna vállalni egy olyan félidős választás előtt, melyen nem mérik jónak a republikánusok esélyeit, akiknek szavazóbázisa jelentős részben egyébként is ellenzi a külföldi beavatkozásokat.
Jelenleg három lehetőség van előtte: a reménykedés, hogy a katonai jelenlét elég nyomást helyez Iránra, a mérsékelt beavatkozás, s végül a teljeskörű háború. Trump a minap azt ígérte, hogy kevesebb, mint két héten belül látni fogja a reakcióját a világ.
Fotó: Wikimédia Commons
A magyar közvéleményt híresen nem érdekli a külpolitika – vagy mondhatnánk azt is, hogy mivel a magyar nyilvánosság elég szelektíven számol be a külvilág történéseiről, így sokszor maga a kontextus is hiányzik, amiben a külvilág történései értelmezhetőek.
Nem akar leállni az orosz elnök.
Kaja Kallas lesöpörte az új tervet az asztalról.
Pedig az Egyesült Államok még engedményeket is tett, de úgy tűnik, hiába.
Az orosz elnök ismét a NATO keleti bővítésével magyarázta a háború kirobbanását, Zelenszkijjel pedig csak egy tartós békemegállapodás után ülne le tárgyalni.
Nem sok esélyt ad Ukrajnának az orosz elnök.
Egyelőre nem tudni, hogy melyik városban és mikor lesz a kupaátadás.
Az AEK Athén edzője szerint a válogatott csatár még nem érte el pályafutása csúcsát.
