Az álvalóság-konstruáló igyekezet instant világában minden abszurd megengedett.
„Mi a konyak? – A konyak az az ital, amelyet a munkásosztály választott képviselői révén fogyaszt.” Az egykori „munkáshatalom” diktatúráját ez a vicc tökéletesen foglalja össze. Miként Magyar Péter heves igyekezete is, hogy a szavakat, cselekedeteket folyamatosan elsúlytalanítsa.
Reinhart Koselleck, a közelmúltban elhunyt kitűnő német tudós úgy vélte, „a nyelv szükséges, de nem elégséges feltétele, hogy hadba szálljunk az ellenséggel”. A megbélyegző, hazug, stigmatizáló, a hamist igazságnak mutató, az erényből paródiát csináló, agresszorként szendét kommunikáló figura ismert képe a politikai szcénának, de egyben végtelenül átlátszó is. S mivel a polgárok többsége a józan esze szerint dönt, azt pedig észleli, ha valami folytatólagosan hamis, a politikai tőke gyarapítására is elégtelen. Adathalászatra persze jó, aki aláírja, azt majd eligazíthatja a Tisza Párt.
Első szabály: szavazz rám.
Második szabály: nem mondhatsz semmit, csak azt, hogy Magyar Péter tökéletes.