Orbán Viktor az európai szélsőjobb bankára
Két-három év távlatából már tudatos építkezésnek látszik, ami 2022-ben még egyedi esetnek tűnt.
Amit a magyar illiberália nem tudott megoldani, írmagját is kinyírni a kritikus gondolatnak és szónak, az ellenzéki sajtónak, azt most elvégzi illiberália ellenzéke.
„Az elmúlt napokban elnagyoltan, általánosítva elkezdődött egy lejárató kampány a »balliberális oldal«, »nyugati baloldal« ellen. Nem az első, a nagyon sokadik az elmúlt években. Ez most attól különleges, hogy azok vettek és vesznek részt benne hangosan, kíméletlenül, akik egyébként az elmúlt évtizedekben ellenzékiként számítottak a szociálisan érzékeny, igazság és méltányosság párti elkötelezettekhez, emberi jogi és szabadság jogi elveket vallókhoz. Nevezhetnénk őket »balliberálisoknak« is, vagy na bumm, »nyugati liberálisoknak« – de ilyen egységes politikai tömörülés, platform, identitás nincs. Különösen nincs Magyarországon. Ezeket a fogalmakat azért találták ki, hogy legyen eszköz a csoportok megjelölésére, megbélyegzésére és a velük való leszámolásra. A politikai bélyeg ma az illiberális rendszerekben pont olyan bélyeg, mint a nemi, faji, etnikai megbélyegzés. Pont annyira kockázatos.
A mostani kampány azért indult el, hogy ellehetetlenítse a Netanjahú kormány elleni kritikát, elterelje a figyelmet a kormány felelősségéről. Szóval az illiberális rendszerek jogfosztottjai, jogkorlátozottjai nekiestek az illiberális rendszerek kritikusainak az izraeli terrortámadás után. Mert tévesen úgy ítélték meg, így, ezzel a leszámolással szolgálják jobban az áldozatok védelmét illetve az újabb áldozatokat követelő erőszak megakadályozását. Így állnak az erősebb oldalra. Ez a fajta átrendeződés, leszámolás odáig fajult, hogy a magyar ellenzéki sajtó egészét elkezdték maguk az ellenzékiek illegitimnek, elégtelennek, elfogadhatatlannak nevezni. Miért? Mert az ellenzéki sajtó megpróbált a lehető legtöbb szempontot felvetve, a legkörültekintőbb módon tájékoztatni az izraeli és gázai helyzetről. Tökéletes volt a tájékoztatás? Nem, nem volt tökéletes, és nem lehetett tökéletes. Egyrészt azért, mert a térségbe nem jutnak be újságírók a megfelelő módon és mértékben. Másrészt azért, mert a magyar sajtó különösen kiszorul a válságövezetekből. Harmadrészt azért, mert ez a háborús helyzet olyan sajtóetikai problémákat vet fel, amelyek mindannyiunk számára tisztázatlanok, és szabad, demokratikus, az információszabadságot tiszteletben tartó vitában kéne ezeket megbeszélni, tisztázni. Ha lenne még kommunikációs, rációvezérelt, tájékozódni akaró közösségünk.
Olvastam elviselhetetlen, agresszív kommenteket a Magyar Narancs, a Telex, a Mérce rovására- és így tovább. Kinek a malmára hajtja mindez a vizet? Amit a magyar illiberália nem tudott megoldani, írmagját is kinyírni a kritikus gondolatnak és szónak, az ellenzéki sajtónak, azt most elvégzi illiberália ellenzéke. Leszámol magával, felemészti magát. És mit csinál a kormánypárti propaganda sajtó? Röhög a markába. Így zárul be a kör, zárjuk magunkra a cella ajtaját. És azt hiszem, a nagytöbbség észre sem veszi, hogy míg árnyékbokszol önmagát veri agyba főbe, önmagát gyengíti. Most épp Ungváry Krisztiánt olvasom, ahogy rácsodálkozik, visszakozik: a Mandiner felhasználta a szövegét, amit a Telexről írt. Jó reggelt! Az a szöveg sajnos rosszul volt megírva, és felhasználható volt. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy a Telex (vagy bármely más ellenzéki sajtótermék) ne lenne vitatható. Azt akarom mondani, hogy nem ez a vita módja, nyelve. Ebben a rendkívül tragikus helyzetben minden általánosság, felszínesség, kizárólagosság megbosszulja magát. Azok mindenképp rajtavesztenek, akik biztonságot, jogbiztonságot, méltóságot és méltányosságot akarnak. Illiberália ellenzéke mindenképp veszít.”
Nyitókép: Facebook