„A New York Times december 14-én, komor és baljóslatú címet akasztott a vezércikke elé. »Védőművek a földbe vésve.« A cikk komor hangvételét nemkevésbbé komor képanyag kísérte. Hónapok gondos munkájával kiépített orosz lövészárokrendszerek, erődítmények, szögesdrót, aknák. Ominózus ázsiai purgatórium ahol a spanyolbakkok a sárkányfogukat fenik az arra tévedő »szerencsétlenség emberére«.
Hieronimus Bosch képvilágából szalasztott apokaliptikus military groteszk.
Talán a skriblerek már akkor és ott sejtettek valami, mert az első Nagy Tavaszias Kudarc után mindjárt jött is az indulatos visszavágás.
»Hogy is képzeltük, hogy a kicsiny de mégis számbeli túlerőben lévő ukrán hadsereg, tízszeres ágyúhendikeppel és ennek ellenére tűzérségi fölényt élvezve, képes lesz áttörni az áttörhetetlen védőműveken amiket egy rongyos és demoralizált de foggal-körömmel küzdő ellenség véd?«
»Ilyen védőműveket más sem tört át 1945 óta, talán az USA--t és Izraelt kivéve.«
»Talán még ők sem, csak úgy rájuk fogták.«
»De azok amúgy is plüssből vart matiné védőművek voltak, nem ezek a 40 km mélységben kiépített spanyolbakkos, sárkányfogas pokollabirintusok.«
Stb, stb, stb.