Hiába a mellébeszélés, tényleg hajtóvadászat indult a patrióták ellen

Írta: Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője
 

Túlzás nélkül kijelenthető, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter napokban tett kijelentése komoly visszhangot váltott ki progresszív körökben itthon és külföldön is egyaránt, miszerint „a nemzetközi liberális mainstreammel felvállaltan szembehelyezkedő és a nemzeti érdekeket bátran képviselő politikusokkal szemben hajtóvadászat zajlik”. A bejegyzés tartalmát leginkább elutasító politikai elemzők, illetve kommentátorok szinte egyként próbálták a magyar külügyminiszter szavait oly módon hitelteleníteni, hogy a jogi vonatkozású, megsemmisítő hadjáratokkal összefüggésben megemlített politikusok (Donald Trump, az Egyesült Államok volt és talán leendő elnöke, Tibor Gaspar, a legesélyesebb szlovák párt, a Smer politikusa, illetve Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke) ügyeit pusztán véletlen egybeeséseknek titulálták, s mivel csak maréknyi ilyen esetről van szó, hangsúlyozták, hogy az állítás bizonyosan téves. 

Azonban ha alaposabban megvizsgáljuk a magyar külügyminiszter által megemlített, s jogállamisági szempontból kifejezetten aggályos boszorkányüldözéseket, egyértelműen kirajzolódni látszik annak a megállapításnak az érvényessége, miszerint egyrészt hiba e nemzetközi támadássorozatot pusztán „véletlen egybeesések” egyvelegeként beállítani, másrészt nem pusztán „maréknyi”, hanem sajnos egyre több patrióta csúcspolitikus kerül a liberális igazságszolgáltatásnak beállított darálógépezet célkeresztjébe. 

Mint ismert, az Egyesült Államokban precedens nélkülinek számító bűnvádi eljárások sokasága zúdult az újrázni szándékozó Donald Trump volt amerikai elnök nyakába, miután a demokraták a múltban két ízben is sikertelenül próbálták eltiltani a közhatalom gyakorlásától. A konzervatívok körében továbbra is töretlen támogatottságot élvező volt elnökkel nemrégiben ismertetett vádak négy hónapon belül immár a negyedik bűnvádi eljárás kezdetét jelentik, ezek pedig több mint hetvennyolc vádpontot tartalmaznak. Az amerikai joggyakorlat sajátosságainak értelmében 

Érdekesség ugyanakkor, hogy a kampányidőszakban levezényelt, kifejezetten politikai indíttatású hatósági eljárások nemcsak az Egyesült Államokban, hanem itt Európában, példának okáért Szlovákiában is előfordulnak. Legalábbis nehéz másra következtetnie annak, aki kevesebb, mint ötven nappal az előrehozott szlovákiai választások előtt kénytelen azzal szembesülni, hogy a legesélyesebb – és egyben a liberális establishmenttel szakító – párt, a Smer egyik legnépszerűbb indulóját, egy volt rendőrfőkapitányt őrizetbe vettek a hatóságok. Nem véletlen, hogy Szijjártó miniszter mellett Robert Fico, a Smer elnöke is egyet nem értését fejezte ki a történtekkel összefüggésben: „ez durva beavatkozás a szeptemberi parlamenti választás menetébe” – hangsúlyozta. 

S ha már durva politikai intervenciókról esik szó, hiba lenne szó nélkül elmennünk a boszniai Szerb Köztársaság elnöke ellen indított, szintén véleményes politikai folyamatok mellett. Ugyanis a legfrissebb hírek szerint az ellen a Milorad Dodik ellen emelt vádat a bosznia-hercegovinai szövetségi ügyészség, akit stabil társadalmi felhatalmazással, tavaly októberben demokratikusan elnökké választottak. Mint az a részletekből kiderül, Dodik elnök politikai értelemben hamar nemkívánatossá vált azok után, hogy már korábban jelezte, nem fogadja el Christian Schmidtnek, a nemzetközi közösség főképviselőjének döntéseit, mivel kinevezését az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem hagyta jóvá. Fontos leszögezni, a boszniai szerbek ezen döntése nem új keletű, ugyanis hiába rendelkezett úgy a boszniai háborút lezáró, ún. daytoni békemegállapodás úgy, hogy az ország két részre szakad – a Szerb Köztársaságra és a Bosznia-hercegovinai Föderációra –,

Ám ha a nemzetközi politika további szövevényes folyamatai mögé tekintünk, a magyar külügyminiszter által említett példákon túl is akad számos olyan patrióta politikus, aki a korábban említettekhez hasonlóan, szintén a progresszív elit karaktergyilkos kísérleteinek áldozatává vált. 

Bizonyos, hogy a magyar választópolgárok számára nem szorul külön bemutatásra a bevándorlásellenes nézeteiről ismert, kifejezetten szuverenista politikát valló Matteo Salvini jogi kálváriája, aki jelenleg az olasz kormányfőhelyettesi posztot betöltve tudhat maga mögött egy baloldali támadássorozatot. Ha felidézzük, Salvini csak épp hogy két éve tudott fellélegezni azok után, hogy a szicíliai ügyészség vizsgálatot indított ellene amiatt, mert korábbi belügyminiszteri minőségében megtiltotta, hogy az olasz partokon kiköthessen két, illegális migránsokat szállító hajó. A vádpontok között akkor mindkét esetben hivatali hatalommal való visszaélés, a bevándorlók személyi szabadságának korlátozása, valamint nemzetközi konvenciók, például a tengeri segítségnyújtás megtagadása szerepelt. A hosszas vizsgálódások után pusztán a szerencsének volt betudható, hogy a változó olasz politikai klíma, illetve a bíróság meglepően józan állásfoglalásának köszönhetően végül nem jutott el az ügy vádemelésig. 

Azonban a jelek szerint a bevándorlásellenesség nemcsak Olaszországban von maga után meghurcoltatást. Ne felejtsük el ugyanis, hogy Franciaországban és Nagy-Britanniában is két csúcspolitikus karrierjét próbálta az európai elit különféle módon besározni: amíg Marine Le Pen francia elnök-aspiránst több ízben is az egyébként transzparens módon elköltött kampányköltségei miatt támadták, addig a Brexit-népszavazás és a brit bevándorlásellenesség ikonikus arcaként ismert Nigel Farage politikust több hivatalos pénzintézet pusztán ideológiai megfontolások miatt különböztette meg hátrányosan, amely súlyos erkölcsi, politikai és emberi jogi viták kirobbanását eredményezte a szigetországban. 

Az alábbi esetek tehát kitűnően alátámasztják Szijjártó miniszter diagnózisát, miszerint valóban hajtóvadászat zajlik a nemzetközi liberális mainstreammel felvállaltan szembehelyezkedő és a nemzeti érdekeket bátran képviselő politikusokkal szemben. S amennyiben az említett tények ismeretében bárkiben is további kétségek merülnének fel e politikai gépezet működése kapcsán, annak érdemes felidéznie a jelenlegi amerikai elnök, Joe Biden kampánykörútján tett korábbi kijelentéseit, 

A kérdés csupán az, hogy az adott országokban lezajló jövőbeni kormány- és elnökválasztások idején mindezek után mi lesz a választópolgárok átfogó véleménye?

Nyitókép: MTI/EPA/Michael Reynolds