Gyűlölet mint lelki igény

„Igen: a zöldek és a baloldaliak a leginkább képtelenek arra, hogy elviseljék, tolerálják, uram bocsá’ tiszteljék a más világnézetűeket. Szám szerint szerte Európában – így tehát Magyarországon is – a zöldek és a baloldaliak 28 százaléka gyűlöli a más világnézeten lévőket, míg ez az arány a jobboldaliak esetében 19 százalék. Ha pedig a nyilvánosság tereit nézzük – teszem hozzá én –, akkor ez a 28 százalék hirtelen nyolcvan százalékra nő.

Azt gondolom, ez törvényszerű, ennek így kell lennie. Ugyanis a mai baloldali, neomarxista, woke eltörléskultúra s mindezek felett (sötét)zöld világkép onnan jön, ott gyökeredzik, ahonnét a XX. század minden iszonyata előmászott, ahonnét kinőtte magát: a kommunizmusban és édestestvérében, a nemzetiszocializmusban. S ami számunkra, kelet- és közép-európaiak számára felfoghatatlan, az csupán az, hogy miképpen foglalhatta el ez az emberellenes, világmegváltó elmebaj a Nyugatot, minden álmunk, reménységünk és illúziónk hajdanvolt színterét.

Márpedig elfoglalta.

S célja pontosan ugyanaz, mint elődeié volt: megfélemlíteni, szellemi-lelki terrorban tartani a többségi (normális) társadalmat, s így kizárólagossá tenni a… A mit is? Hát a semmit. A képtelenségeket. Az abnormálist. Az élet- és emberidegen rémségeket, a társadalommérnökösködést – vagyis a világmegváltást. Ezek az elmeháborodott idióták akkor is „megváltják” a társadalmat, ha a társadalom ezt köszöni szépen, nem szeretné. Olyanok, mint a régi viccben a Gagarin őrs, akik beírták az őrsi naplóba, hogy a mai napon az őrs átkísért egy vak nénit a zebrán. És miért kellett ehhez az egész őrs? Mert a néni nem akart átmenni.”

Nyitókép illusztráció, Fotó: Shutterstock