Betelepülők

„Most, amikor az úgynevezett migránsok kötelező betelepítéséről szólnak a viták, én a már betelepültek különös társaságáról szeretnék írni. Néhány éve megtettem ezt, nem a Magyar Hírlapban, hanem más orgánumban, ám azóta több információt is szereztem ezekről az emberekről. Annak idején vidéki barátaim tájékoztattak arról, hogy valószínű, itt Budapesten mi nem biztos, hogy tudunk arról, mennyi német, holland és más, az Európai Unió területén élő ember választotta új hazájának országunkat. Tényleg nem tudtunk róla. Tolna, Baranya és Nógrád megye több településén élnek már olyan emberek, akik legális utat választva úgy döntöttek, a mi hazánk nekik olyan életteret biztosít, amilyet hazájukban nem kaptak meg. Mély szociológiai és pszichológiai kutatások kellenének ahhoz, hogy ezek az emberek meséljenek életükről, a szakemberek helyében én nem szalasztanám el ezt az alkalmat, mindenesetre a betelepülők köszönik, jól vannak, szeretnek itt élni, s itt is szeretnének meghalni, ha annak is eljön az ideje. Nagyon is természetes, ha az emberek a békét, a nyugodt élet lehetőségét keresik.

No, de térjük vissza a kezdeti időkre, amikor is szembesültem azzal, hogy Nógrád megye egyik szép területén járva egy holland ember úgy döntött, hogy ő itt szeretne élni. S hozná szülőhazájából a barátait is. Más országokban ez a szokás, azt hiszem, nem oly feltűnő, mint nálunk. Mi, magyarok nem sokan vagyunk olyan helyzetben, hogy meg tudnánk teremteni a világ távoli részein is a magunk kis világát, kivált úgy, hogy a barátaink is velünk tartanak, mert egy ilyen terv kivitelezése igencsak sok pénzbe kerül.”

***

***

Nyitókép:  MTI/Komka Péter