A függetlenobjektív propaganda nem tűr meg mást önmagán kívül

„Réz András nem egy indoktrinált bolond, aki az egész világot, és főleg benne a saját életét is csak az Egyetlen Érvényes Ideológia szemüvegén át hajlandó nézni. Ennél is fontosabb, hogy nem önsorsrontó, hiszen a jelek szerint nem hajlandó rosszul érezni magát az egyetlen leélhető életében pusztán amiatt, hogy Orbán Viktor a miniszterelnök. Ezeken pedig annyira kiakadt Veiszer Alinda, hogy a saját szerepköréből kivetkőzve nekiállt győzködni a beszélgető műsorába meghívott vendégét, hogy rosszul gondolkodik a világról. Amikor a szólás- és véleményszabadságot meg sokszínűséget hirdető progresszió szembesül vele, hogy több szín van a világban, mint amennyit ő engedélyezni kíván, akkor hirtelen jön a kizárólagosság követelése meg a diktatórikus hangnem. És ez a progresszió képviselőin kívül mindenkinek feltűnik.

Nagy rejtély a helyzet áldozatai számára, hogy tizenhárom éve képtelenek választást nyerni Magyarországon, és akármi történik, akármilyen válságos idők köszöntenek be, vagy akár hibát, hibákat követ el a kormány, a választási győzelem esélye csak nem bír növekedni. Ennek persze több összetevője van, de a legfőbb oka mégiscsak az a világhoz való teljesen begyepesedett, dohos, merev hozzáállás, amelyet magára öltött a neoliberalizmus. A Szent Haladás olyan merev és öregszagú lett, hogy alig tudják eltitkolni. Csak úgy szabad élni, ahogy ők diktálják, csak úgy szabad vélekedni, ahogy ők helyesnek találják, csak olyannak szabad látni a világot, ahogy szerintük kinéz.

Ezért kár volt felakasztani a királyokat az elmúlt bő két évszázadban, mert ekkora szellemi szabadságot az ancien régime is tudott kínálni.

Figyelemre méltó, ahogy az újságíró, aki amúgy éppen eltökélten az újságírói értékek védelmére kel, közben teljesen átvedlik agitátorrá és a szerinte kizárólagosan érvényes igazság kérlelhetetlen hordozójává. Kicsit a késő ’40-es meg az ’50-es éveket juttatja az ember eszébe, amikor a kiemelt újságírók a kommunista pártpolitikusokkal egy autóban utazgattak a legfontosabb koncepciós perekre, meg szenvedélyes cikkekben követelték csodálatos népi demokráciánk elárulóinak példás megbüntetését. Ők is legalább annyira függetlenek voltak a hatalomtól, mint a mai FOS, vagyis függetlenobjektív sajtó. Úgy védelmezi tehát a véleményszabadságot meg az újságírói etikát, hogy amint a kedves vendég némileg mást gondol a világról, mint ő, akkor azonnal agitprop üzemmódba vált, és többé a vendég személye meg autonóm véleménye sem érdekes.”

***

Nyitókép: Veiszer Alinda Facebook-oldala