Az ellenzéki kígyó a farkába harap

„Gyurcsány a kormányzati hazugságainak alárendelte a teljes államapparátust, a koalíciós pártokat, az MSZP-t és az SZDSZ-t is. Ez utóbbi mint párt már akkoriban eltűnt a sűrű ködben, de az egykori hálózatuk tagjai azért ott szorgoskodnak az ellenzékben. Elég, ha csak Horn Gábort említjük, aki egykori tanácsadóját, Karácsony Gergelyt próbálta kisegíteni a minap azzal, hogy ő is háborúban álló államnak nevezte Magyarországot. De ez sem nagyon jött be, hiába ismételgetik, nem rántják bele az országot a konfliktusba. Nyilvánvaló, hogy az ellenzék háborúpárti.

Régi bűnnek hosszú az árnyéka – a lassan, de biztosan felmorzsolódó szocialisták is most szembesülnek Agatha Christie igazságával. Egy biztos, ha 2006 őszén gyorsan menesztik Gyurcsányt, nem így alakul a sorsuk, akár még most is váltópártként emlegethetnénk őket. Most meg az egykori kétharmados kormánytöbbség pártjának már az ötszázalékos parlamenti küszöb elérése is csodaszámba menne. Nincs már egy árva Mesterházyjuk, Ujhelyiük, Szanyijuk sem, hogy csak a legutóbbi, legismertebb három távozó politikus nevét említsük az elmúlt évekből. Eközben szép sorban igazoltak át az önkormányzati képviselőik és polgármeste­reik is a DK-ba.

A sors furcsa fintora, hogy épp abba a pártba, amit Gyurcsány alapított. Pedig az elmúlt tizenhárom évben többször is lett volna lehetősége az ellenzék pártjainak megszabadulni Gyurcsánytól. Tavaly ezt azzal ütötték el, hogy a kormányoldal által elfogadott választási törvény módosítása egy listára »kényszerítette« őket. Ez azonban nincs így, ennek hangoztatása csak a legkényelmesebb védelmi pozíció. Biztos vagyok benne, hogy a DK nélküli ellenzék egymással összefogva nem ért volna el rosszabb eredményt, ha vállalják a teljes Gyurcsány-nélküliséget.”

Nyitókép: Mátrai Dávid / Mandiner