Pápatánc

„A címet, pontosabban a benne feltüntetett nyelvi leleményt loptam. Illetve, hát kölcsönvettem a Magyar Narancs szerzőjétől; nála szerepel a szerkesztőségi publicisztika végén. Szellemes és kifejező, és ha hozzáteszem, hogy minek, illetve kinek kapcsán találtatott ki, akkor az olvasó is azonnal tudja, miről, kiről van szó.

Természetesen Orbán Viktorról. És arról a pávatáncról, amelyet immár tizenhárom éve követhetünk és élvezhetünk; már aki. Követői biztosan, és ne feledjük: vannak elegen. Vannak bőven. Nekik valóban kielégítő produkciót nyújt a miniszterelnök, mindig és mindenkor mennek utána, követik minden mondatát, lépését. Kritikátlanul. Hogy ezt mivel és hogyan éri el a kormányfő, arról csak sejtéseink lehetnek, de mert még nem lépett életbe a Fidesz új törvénye, inkább nem írjuk le. Tudják, arról a tervezetről van szó, amely megszüntetné büntető-ügyként kezelni a rágalmazást, állítólag azért, hogy könnyebb legyen a dolgunk nekünk, újságíróknak. Mellesleg ezt a húzást is nyugodtan sorolhatjuk a pávatánc körébe. (Figyelem, itt nem pápatáncról beszélek.) Hisz' épp a Fidesz publicistái, jól tartott bértollnokai, akik megúszhatják a perbe fogást, hisz' ők azok, akik válogatott sértésekkel, inszinuációkkal illetik az ellenzék politikusait. Pont úgy, ahogy ez megtörtént a pápalátogatás utáni napokban; egy pillanat alatt feledésbe merült az a nagy ihletettség, amellyel magát a pápát, de lényegében az egész magyar társadalmat körbeudvarolták. Ment – nem először – a körtánc, ahogy az illik; a politikai ellenfél lényegében büdös kommunistává vedlett, a pápa maga pedig a Fideszre és Orbánra áldást osztó szentséggé. Nem térek most ki arra, hogy még Bayer Zsolt is odahajolt a Szentatya közelébe. talán le is borult előtte; gyorsan katolizált és megbánást tanúsított korábbi illetlen szavaiért. Mondom: nem térek ki erre bővebben, mivel a jeles szerző sem tett egyebet, mint járt egy táncot; nem először életében. Amúgy: most már kezdem azt gyanítani, hogy ez a műfaj őshonos a Fideszen belül, így kell lennie, nem véletlenül jutott az ötös számú tagkönyv Bayernek.”

Nyitókép: MTI/Soós Lajos