Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Csőd és káosz uralja a világot ez idő tájt, tagadhatatlanul.
„S akkor már végképp csúszós területre lépünk, ha felidézzük a 6. parancsolatot: Ne paráználkodj! Mert mit is kezdjünk azzal a hihetetlen »cunamival«, mely nyakunkba ömlött az úgynevezett genderelmélet kapcsán, mikor is gyermekeiket féltő anyákat és apákat akarnak meggyőzni arról, hogy kötelességük érzékenyíteni gyermekeiket azzal az elmélettel kapcsolatban, mely a társadalomban megfigyelhető nemi szerepeket rangsorolja. Ha lehet, szerintük még az óvodában illene ezen felvilágosításban részesíteni a kicsiket, a szülőknek meg ezzel egyetérteniük kellene. A szülők szabad akaratát támadják ezzel, mi több, cselekedetük már az erőszak fogalomkörébe tartozik, hiszen a szülők többségének éppen az a szabad akarata, hogy köszönik, nem kérnek a kicsik szexuális felvilágosításából. Tehát két »úgymond« szabad akarat küzd egymással. Az érzékenyíteni akaróké és a szülőké.
Nos, mindezt, amit fentebb próbáltam felsorolni, mint az emberi cselekedet szabad akaratból elkövethető módozatainak néhány példáját, az a világ mai életét nézve csak a jéghegy kicsiny csúcsa. A helyzet ennél sokkal rosszabb. Akit »vezére bensőből vezérel«, az tudja, milyen buktatókat rejt még a sátáni ötletek megvalósítóinak engedelmeskedő magatartás. A törvények feletti szabad akarat »elszabadulása«. A törvények semmibevétele. Hiszen szabad akaratból verik az utcán a fasisztának vélt embereket az önkéntes döntnökök, szabad akaratból hálhat közterületen, bemocskolva környezetét, aki csak akar, szabad akaratból próbálnak megrongálni szép középületeket, mert bennük nekik nem tetsző emberek dolgoznak, s szabad akaratból küldhet mérgezett élelmiszert a világba, aki csak akar. Következmények nélkül. Igen, sokan vagyunk remélem, akik nem ilyennek képzeltük a rendet. Mert ha ilyen, akkor gondolatainkban odáig jutunk, hogy nemigen kérünk a szabad akaratból. Legalább is a rá való hivatkozásból. Vajon eljön-e az idő, amikor a szabad akarat az emberi cselekedet legmagasabb, a Teremtő által megszabott erkölcsi törvényekhez való igazodását jelenti? Nem tudom, egyelőre távolinak látszik, viszont minél távolibb az emberhez méltó rend megvalósítása, annál nagyobb a veszteség, hiszen napnál világosabb, hogy a korlátok, szabályok nélküli cselekedetek káoszba sodorták a világot.
Szent Ágostonnak, a kereszténység egyik legbefolyásosabb filozófusának a szabad akaratról szóló elmélkedésében van egy mondat, mely igencsak elgondolkodtató. »Minthogy bizonytalan vagyok abban, hogy a szabad akaratot kizárólag a helyes cselekvésre kaptuk, hiszen általa vétkezni is tudunk, az is kétségessé válik a számomra, hogy helyes volt-e megkapnunk. Mert bizonytalan, hogy a helyes cselekvésre kaptuk, s az is bizonytalan, hogy helyes volt-e megkapnunk, s ebből következően az is, vajon Isten adományozta-e, ugyanis, ha bizonytalan, hogy helyesen kaptuk meg, az is bizonytalan, hogy Isten adta, mert bűn lenne azt hinni, hogy ő valami olyat adott, amit nem szabadott volna adnia.«
Nos, Szent Ágoston Kr. u. 354-ben született. Azóta is nehéz még a legokosabb tudósoknak is eldönteni – mint a fentebbi idézet is bizonyítja –, hogy jó e, hogy szabad akaratunk van. Elmélkedni viszont nem árt róla. S miközben magam is ezt tettem, s befejezni készültem ezt a cikket, érkezett a hír: Szerbiában (május 5.) egy férfi nyolc embert ölt meg, tizennégyet pedig megsebesített. Nem tudni, miért. Nyilván szabad akaratból.
Csőd és káosz uralja a világot ez idő tájt, tagadhatatlanul. Baj van a szabad akarattal, a törvényekkel, az erkölccsel. S csak a Sátán örül.”
Nyitókép: Mátrai Dávid/Mandiner
***