Arányban áll-e a várt haszon a világháború kockázatával?

„Michael Kofmann sajnos nem lesz ott a Ludovika Konferencián és így a tervezett vitánk is elmarad, illetve a Twitteren folytatódik.

A nézőpontunk általában a két ellentétes pólust képviseli.

Furamód, a beharangozott ukrán offenzívával kapcsolatban ugyanazokra a következtetésekre jutottunk:

1. A háborút eldönteni nem fogja.

2. A siker mércéje nem a terület hanem a másik fél fizikai felmorzsolása és lélektani kifullasztása.

3. Az ukrán/nyugati győzelemelmélet arra a feltételezésre épül, hogy az offenzíva kijáratánál egy tárgyalóasztal fog állni a Fekete-tenger melléki síkság közepén és az offenzíva célja, hogy az ukrán szék legyen a magasabb az asztal mellett.

Most itt, ha képletesen is, de felteszem a kérdéseket amiket a panelbeszélgetésben tettem volna fel.

Mi lesz ha nem lesz ott se tárgyalóasztal, se szék? Ha az offenzíva csak annyit ért el, hogy felszabadult az ország további 1.7%-a de közben még egy ukrán hadsereg megsemmisült?

Mi lesz a következő győzelemelmélet?

Egy végtelenített anyagháború, a lengyelek maszkabálja ukrán egyenruhában vagy egy egyre kevésbbé burkolt össznyugati intervenció?

Arányban áll-e a várt haszon a világháború kockázatával?

Nem lenne okosabb ha a kijárat helyett az offenzíva bejáratánál állítanánk fel azt a bizonyos tárgyalóasztalt?

Mikor az oroszok a háború elején Ukrajna demilitarizálásáról beszéltek, mindenki ürügyként legyintette le a dolgot.

Nem kellett volna.

Ami a szemünk előtt kibontakozik az nem más mint Ukrajna demilitarizálása.

Tűzzel-vassal.

Talán érdemes lenne ezt a tűzzel-vassal részét a dolognak megspórolni és leülni tárgyalni.

Itt és most.”

***

***

Nyitókép: Mandiner/Mátrai Dávid