„Nem fogok hazug, álszenteskedő köröket futni: az elmúlt években kölcsönösen és kitartóan utáltuk egymást Vágó Istvánnal. Volt ennek egy személyes szála, úgy éreztem, hogy családi ismerősként (apám osztálytársa volt, haláláig tartották a kapcsolatot) bizonyos dolgokat nem engedhetett volna meg magának, de ma már ez mindegy.
Ami nem mindegy, az a következő. Vágó István körének önhergelésével ellentétben Magyarországon nincs diktatúra. Van viszont kicsinyesség, méltánytalanság, szakmaiatlanság, embertelenség. Néhány személyiség ebben az országban generációk számára jelentette a televíziózást. Vágó István minden kétséget kizáróan e személyiségek közé tartozott, halálhírét mégis egy politikai párt (amely természetéből fakadóan és nevének megfelelően a társadalom egy részét képviseli) hozta nyilvánosságra, és ez a párt tekinti saját halottjának.
Azon intézmények, amelyekben évtizedet, évtizedeket dolgozott, amelyeknek emblematikus figurája volt, ismertetik Vágó elhunytáról szóló pártközleményt, és ennyi. Az rtl.hu és a hirado.hu szemlézője meg sem említi, hogy Vágó István hosszú ideig adta arcát és nevét a csatornának (a Tv2-nél még nem tűnt föl egykori műsorvezetőjük halála). Pedig ez nem az elhunytnak járna, hanem a közönségnek.”
Nyitókép: Facebook