A miniszterelnök nem „a magyar néplelket” ismeri jobban. A demokrácia nem őshonos itt.
„A miniszterelnök nem „a magyar néplelket” ismeri a politikai versenytársainál jobban, hanem az emberi tudás természetét: mint a Jack London-regény (A nagy ház asszonykája) hőse, tisztában van vele hogy mit nem tud, és hajlandó megfizetni a legjobb szakértőket; történetesen a mi pénzünkből, de ez egy másik sztori. A szakértők pedig nem mondhatnak mást: a magyar nép – tudományosabban: a lakosság – számára a természetes létállapot az autokráciában létezés. Ahogyan az ismert Facebook-aforizma mondja: mi nem haldoklunk – mi így élünk. Vegyük csak a francia forradalom óta eltelt időt, ne menjünk vissza egészen a görögökig: mennyi időt töltöttünk az elmúlt bő 300 évből autokratikus rezsimekben, és mennyit olyan uralmi viszonyok közt, amelyek legalább nagyon messziről nézve demokratikusnak látszanak?
A demokrácia nem őshonos itt – folyamatos erőfeszítés kell az életben tartásához, s ha ez nincs, az önkény visszaveszi, ami az övé. Ez olyan hely, ahol simán, abszolút vagy akár kétharmados többséggel újraválasztják a Fidesz legarcátlanabb tolvajait, a fél megyéket a rokonságuk nevére írató fiók-oligarchákat, az egész országrészeket feudális függőségi rendbe szervező hűbérurakat és adóbérlőket. Nem azért, mert nem tudunk jobbat elképzelni, hanem azért, mert ezt érezzük otthonosnak, ennek ismerjük a játékszabályait, az érdekérvényesítő mechanizmusait – hiszen ezt gyakoroljuk évszázadok óta. Hogy hogyan lehet előrejutni, vagy legalább életben maradni egy demokratikus rendszerben, abban nincs gyakorlatunk. Sőt: bárhogy szépítjük, az eddigi leghosszabb kísérlet, az 1990-től 2010-ig tartó időszak ebből a szempontból merő kudarc volt, nagyot zuhanó és utána csak csigalassúsággal visszakapaszkodó életszínvonallal, másfél millió elveszett munkahellyel, újra tömegesen megismert létbizonytalansággal, megugró alkoholizmussal, társadalmi összeomlásra utaló népegészségi és halálozási mutatókkal.
Nem igaz, hogy tízből tíz magyar a bizonytalan szabadság helyett a legalább minimális kiszámíthatóságot ígérő elnyomást választja: bőven elég, ha tízből »csak« három, hiszen azzal a hárommillióval minden választást meg lehet nyerni, ha sikerül megakadályozni, hogy a többiek – ténylegesen: a többség – egy táborba tömörüljenek.”
Nyitókép: MTI / Mohai Balázs
Demokráciában nem bevett jogalkotás, a Sándor-palotába vágyó Magyar Péter és a visszatérő Orbán: Kiszelly Zoltán elemezte a Lex Orbánt.
„Egy demokratikus rendszerben a törvényeket nem lehet egy konkrét politikai szereplő közéletből való kiszorításának szándékával megalkotni, különösen nem visszamenőleges hatállyal.”
A Karmelitában szólalkozott össze Magyar Péter és Havasi Bertalan, utóbbi már közben azt is bejelentette, Orbán Viktor sajtófőnökeként folytatja.
Az előző kormány beavatkozásainak köszönhetően kiváló alapokról indulhatnak Magyar Péterék.
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Az uniós pénzekért pedig nagy árat fog fizetni Magyar Péter a szlovák szerző szerint.
Hack Péter jogtudós a Mandinernek nyilatkozva rámutatott, a KEKVA-rendszer átalakításának is lehetnek vesztesei, ráadásul az államnak bizonyos esetekben kártérítést kellene fizetnie.
Az új kormánynak úgy tűnik, nem lesz fontos az üldözött keresztények megsegítése.
