A világ összes civilizált országában bőven elegendő apropó lenne egy tartalmas beszélgetésre egy politikussal.
„Itt volt a hétvége, gondoltuk, megnézünk pár Karácsony-interjút a közmédia archívumából. Nem kellett sokáig keresgélni: négy év alatt egyetlen beszélgetést sikerült rögzíteniük vele, az is nagyrészt arról szólt, hogy miért kocsival érkezett a közösségi közlekedéssel csak kínkeservesen és irracionális időráfordítással megközelíthető, Óbuda-külsőn lévő tévéstúdióba, ahová a kiperelt számlák tanúsága szerint a stáb nagy része is taxival, vagy vállalati autóval jár. Találtunk viszont mást: megszámlálhatatlan Tarlós-interjút például. Az előző főpolgármester törzsvendég volt a Ma reggelben, ahol testes monológokban fejthette ki – közbekérdezés és ellenvetés nélkül – nagyívű gondolatait; a választási kampányban olyan szakértőkkel körítve, akik rendre számokkal is alátámasztották, milyen behozhatatlan előnnyel vezet (a meg nem hívott) Karácsony előtt.
Akkor legalább egy jó Márki-Zay interjú – gondoltuk, elvégre a világ összes civilizált országában bőven elegendő apropó lenne egy tartalmas beszélgetésre egy politikussal, ha ő az egyesült ellenzék közös kormányfő-jelöltje – mi lehet közszolgálatibb feladat egy miniszterelnök-aspiráns saját hangú bemutatásánál? És nem is kellett csalódnunk: rengeteg anyag készült vele – a választás után. A nagy megméretés előtt azonban csak egy: megkapta ő is a kötelező öt percet, amennyi nálunk az ellenzéknek jár.
Magyarország olyan hely, ahol a közpénzből, mindannyiunk adójából fenntartott tévében és rádióban nem az ellenzéki szereplők mondják el, hogy mit kínál az ellenzék, hanem a kormánypárt által a mi pénzünkön megfizetett fideszes megmondóemberek közlik – szigorúan közszolgálati alapon, a BBC-sztenderdek szerint –, hogy mit gondol erről a Fidesz. Így tudhattuk meg tavaly tavasszal, hogy ha győz a baloldal, vége a rezsicsökkentésnek, emelkedni fognak az adók, és a nyugdíjasok is megnézhetik magukat. (Ezek szerit tehát győztek?)”
***
Nyitókép: Földházi Árpád