Engedtessék meg, hogy mi ebből ne kérjünk idehaza

„A háromszoros világbajnok futama a progresszív bíróságon.

Nelson Piquet-t, a Forma-1 korábbi háromszoros világbajnokát egy brazil bíróság 342 millió forintnyi bírság megfizetésére kötelezte. A döntés értelmében a befizetendő pénzt »a faji egyenlőség előmozdítására és az ’LMBTQIA+’ közösség diszkriminációja elleni küzdelemre kell fordítani.« Ugyanis a zord bírák szerint Piquet rasszista és homofób megnyilvánulásokat tett, mely »kollektív erkölcsi károkozás«. Nos, az összeg picit magasnak tűnik. Még akkor is, ha a baloldali vezetésű országokban intézményi szinten preferált identitáscsoportok önbecsülését első blikkre valóban sértőnek tűnő szavakról van szó. Ám ha alaposabban megnézzük, akkor a sértés ténye nehezen azonosítható. Nagyon úgy tűnik, hogy az egyik esetben a »bűntett« csak a bírók progresszív szemüvegén keresztül látszik, míg a másik esetben a taláros testület a »gondolatbűnözés« tényállására kénytelen támaszkodni. A büntetés gigantikussága a woke és polkorrektség regisztrált élettársi kapcsolatából kinövő biciklitúltolások szimbolikus, de nem elszigetelt esete.

A történet kerekségéhez hozzátartozik, hogy Nelson Piquet-t sohasem a finom modoráért szerették hívei, így nem minden esetben engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy szó szerint idézzük egyes kommentárjait – azok (kb. mint a mindig jófejkedőnek beállított Michael O'Leary Ryanair-vezér esetében) ritkábban tűrik a nyomdafestéket. Azonban a szóban forgó, első, eljárás alá vont megnyilvánulásában az egykori autóversenyző egy ütközést elemezve azt találta mondani, hogy a »neguinho« szándékosan ment neki Max Verstappennek (aki Piquet lányának pasija), ezáltal súlyos karambolt okozva. Az inkriminált »neguinho« nem más, mint Lewis Hamilton – akit mi igencsak jól ismerünk, nem csupán a BLM-es térdepléseiről, de a magyar gyermekvédelmi törvény elleni hangos és tudatlan kirohanásairól. Nos, ha megnézzük a »neguinho« portugál kifejezés eredetét – mint tették azt a sasszemű bírák –, akkor azt fogjuk találni, hogy az »kis négert« jelent. Ami alapján a bírók azonnal meg is állapították a »rasszizmus« igen súlyos bűnét, talán némileg elhamarkodva. Ugyanis ha megkapargatták volna – például az interneten igen népszerű Urban Dictionary weboldalán – a szó jelenlegi használatát a brazíliai portugálban, megtudhatták volna, hogy bőrszíntől teljesen függetlenül mindenki használja mindenki másra, kimondottan közvetlen, hétköznapi stílusban, mindenféle sértő szándék nélkül. Magyarban a helyes fordítása valószínűleg »fickó« vagy »arc« lenne. Vajon a tisztelt bírák miért gondolták, hogy Brazíliában mindenki a szleng valódi értelmében használja ezt a szót, és csak Piquet a rasszista? Vagy ezt sugallták az »emberi jogi szervezetek«, melyek beperelték Piquet-t? (Ne is kérdezzék, igen, Open Society-lerakatok).

A másik »(gondolat-)bűncselekmény« kapcsán még 'piqánsabb' kép rajzolódik ki. Ez esetben a 70 éves volt világbajnok arról értekezett, hogy a gyenge képességű (ő nem pont így fogalmazott...) Nico Rosberg hogyan győzhette le Lewis Hamiltont. Citált véleménye szerint közrejátszott ebben az a tény, hogy utóbbi homoszexuális. Ez egyrészt nem így van, másrészt Piquet azért ennél durvábban fogalmazott. Azonban ennyi az állítás lényege: »Hamilton homoszexuális«. Azt a logikai levezetést viszont, hogy ok-okozati összefüggés van Hamilton homoszexualitása és gyenge teljesítménye között (amúgy egyik sem igaz), már nem Piquet végezte el az »értekezésében«, hanem a tisztelt bíróság képzelte oda, egyféle rosszindulatú logikai társításként. Mármint azt vélelmezték, hogy a vádlott nyilván homofób, tehát biztos így értette. Szerintük csúnyákat gondolt – ezért kiszabtak rá egy 342 millió forintos büntetést. Élek a gyanúperrel: ha a legutóbbi elnökválasztás idején Nelson Piquet nem Jair Bolsonaro-t támogatta volna olyan nagy elánnal, mint tette, hanem a balos Lulát, nem fogott volna ilyen vastagon a progresszív bíróság ceruzája, és az orwelli gondolatbűnöket sem vizionáltak volna oda, ahol egyébként nincsenek.

Távol álljon tőlem, hogy beleszóljak egy, az óceán túlpartján elterülő, igencsak jelentős politikai, jogi és kulturális hagyományokkal bíró, nagy és sok tekintetben sikeres ország bírósági gyakorlatába. Nelson Piquet stílusát sem venném igazán védelmembe in general. Hamilton becsületébe is kár volt ilyen alaptalanul belegázolni (bár ő maga sem egy ma született bárány, hanem inkább a wokeizmus hasznos hülyéje. Jaj, ilyet le lehet még írni vajon?).

De 342 millió Túlzásnak érzem. Nem estünk itt át a ló túloldalára? Értem én, hogy a szavaknak súlya van, de az aránytévesztésnek meg határa. Akkor már miért nem rögtön letöltendő, nyilvános botozás vagy tarkónlövés?

Láttunk már persze erőszakos polkorrektkedésből fakadó túlkapásokat bőven: »safe space megsértéséért« egyetemi tanárok kirúgását, misgendering bűnében vétkes rendőröket, transznemű mosdók ellen felszólaló, majd meglincselt klasszikus liberális értelmiségit. A »történelmi bűnöket« utólagos és pótlólagos álmoralizáló-jogi elégtételekkel kompenzálni igyekvő píszí woke-izmus legnagyobb veszélye, hogy azzá válik, ami a meghaladni kívánt diktatúrák legbelső valója: kollektív elmebajjá.

Engedtessék meg, hogy mi ebből ne kérjünk idehaza, hadd ne váltsunk drága, de értéktelen tribünjegyet az egyre őrültebben száguldozó woke-cirkusz futamaira.”

Nyitóképen: Nelson Piquet. Fotó: JOE KLAMAR / AFP