„Néha megdöbbent, hogy komoly nemzetbiztonsági szakemberek, kutatók és diplomaták mennyire nem értik a nukleáris hadviselés lényegét. Mivel egy totális nukleáris háború totális pusztuláshoz vezethet, ezért a nagyhatalmak közötti nukleáris megmérkőzés nem kölcsönös atomcsapások sorozatából áll, hanem pozíciószerzési és szimbolikus lepésekből a nemzetközi rendszer sakktábláján.
A nagyhatalmak között zajló nukleáris versengés, a sakknak annak a különleges formájához hasonlít, amit sans voir-nak, vakjátéknak hívnak a játék szerelmesei. A megmérkőzés – úgy a vakjáték, mint a nukleáris hadviselés terén – nem a fizikai valóságban, hanem az egymásnak feszülő elmékben zajlik.
Ennek a szellemi atomháborúnak egyetlen egy vasszabálya van. Sohasem mondjuk azt az ellenfél egyetlen lépésére sem, hogy ez csak egy szimbolikus aktus, aminek a valós világban semmi jelentősége nincs. Miért? Azért, mert minden egyes rezzenés ebben a nukleáris vakjátékban szimbolikus.
És az egyetlen módja annak, hogy ez a haláltánc örökre megmaradjon a szellemi küzdelem szintjén, az hogy a jelképeset a valósnak kijáró halálos komolysággal kezeljük. Minden olyan hetyke kijelentés, ami ezt a tabut kikezdi, egy lepéssel közelebb sodor minket egy valós atomháborúhoz, amiből nincs visszatérés.”
Nyitóképen: A valaha tesztelt legnagyobb termonukleáris bomba, a „mindössze” 50 megatonnás, szovjet gyártású „Cár”. Illusztráció. Forrás: Képernyőfotó