aki nemrégiben otthagyta hiányszakmáit, hogy teljesen a klímaaktivizmusnak szentelhesse magát. Álítása szerint most a munkanélküli-segélyből él, de sebaj, mert se nem fűt, se nem nyaral a gyerekeivel. Aztán ott van az osztrák főaktivista is, a 31 éves Martha Krumpeck, aki molekuláris biológiát és orvostudományt hallgatott Bécsben, hogy most cián-akriláttal kenegesse tenyerét Bécs utcáin az emberiség és a bolygó védelmében, harcostársával, egy 52 éves doktorált vegyésszel egyetemben.
E természettudományosan kiművelt emberfők szerint a halálos „klímaösszeomlás” elkerüléséhez 100 km/órára kell csökkenteni a sebességhatárt az osztrák autópályákon, mind az 1749 kilométeren – apró bökkenő, hogy miközben ők ennek kiharcolása érdekében az aszfalton ücsörögtek (kezeiket pedig rendőrök kenegették hol repce-, hol extra szűz olívaolajjal, a pillanatragasztót eltávolítandó), Kínában kilenc hónap alatt újabb 9756 km autópálya épült meg, többségében 120 km/órás sebességhatárral (Németországban összesen van 13 200 km sztráda), Indiában pedig a kormány épp most tervezi a megengedett sebesség emelését.
Nekem igazán nem fáj, ha egy stájer sógor Teslája szigorúan csak százzal közelítheti meg Sankt Pöltent, sőt, akár azt is hangulatosnak tartanám, ha Európa-szerte visszatérnénk a gyaloghintóhoz,