Amíg a német fizikus-informatikus az aszfalthoz ragadva generálja a dugót, Kína megépít 1,1 kilométer autópályát. Van min elgondolkodni!
„Amire mentálisan mindig fel vagyok készülve, az az, hogy az általunk okozott dugóban valaki meghal” – hangsúlyozza egy friss interjúban Christian Bläul, főállású német klímaaktivista, kétgyermekes apa, hozzátéve: „ezt iszonyú nehéz lenne elviselni, de [rövid vállrándítás] ez olyan dolog, amit bizonyos mértékig [újabb vállrándítás] meg kell kockáztatnunk”.
A meglehetősen RAF-pozitív kijelentés már önmagában izgalmas (beleértve azt is, hogy Christian az Áldozat, akit rettenetesen rosszul érintene ugyan, ha valakik miatta veszítenék életüket, mégis hősiesen vállalja ezt a lelki terhet), ugyanakkor volnának itt további érdekességek is.
aki nemrégiben otthagyta hiányszakmáit, hogy teljesen a klímaaktivizmusnak szentelhesse magát. Álítása szerint most a munkanélküli-segélyből él, de sebaj, mert se nem fűt, se nem nyaral a gyerekeivel. Aztán ott van az osztrák főaktivista is, a 31 éves Martha Krumpeck, aki molekuláris biológiát és orvostudományt hallgatott Bécsben, hogy most cián-akriláttal kenegesse tenyerét Bécs utcáin az emberiség és a bolygó védelmében, harcostársával, egy 52 éves doktorált vegyésszel egyetemben.
E természettudományosan kiművelt emberfők szerint a halálos „klímaösszeomlás” elkerüléséhez 100 km/órára kell csökkenteni a sebességhatárt az osztrák autópályákon, mind az 1749 kilométeren – apró bökkenő, hogy miközben ők ennek kiharcolása érdekében az aszfalton ücsörögtek (kezeiket pedig rendőrök kenegették hol repce-, hol extra szűz olívaolajjal, a pillanatragasztót eltávolítandó), Kínában kilenc hónap alatt újabb 9756 km autópálya épült meg, többségében 120 km/órás sebességhatárral (Németországban összesen van 13 200 km sztráda), Indiában pedig a kormány épp most tervezi a megengedett sebesség emelését.
Nekem igazán nem fáj, ha egy stájer sógor Teslája szigorúan csak százzal közelítheti meg Sankt Pöltent, sőt, akár azt is hangulatosnak tartanám, ha Európa-szerte visszatérnénk a gyaloghintóhoz,
De ne legyünk igazságtalanok, nem a 100 km/h az egyetlen követelés: Németországban azért is zajlik a klímaücsörgés, hogy ne 49 euróba kerüljön májustól az egész országra érvényes havi busz- és vonatbérlet, hanem legyen azonnal újra 9 euró. Ami az ottani 12 eurós minimálórabérhez viszonyítva nagyjából olyan, mintha Magyarországon azért ragasztgatnák magukat középkorú értelmiségiek és frissdiplomás szakemberek munkaidőben az aszfalthoz, hogy havi 1300 forintért lehessen korlátlanul utazgatni, ne pedig 7000 forintért – ez minősülne olyan követelésnek, amiért akár a halálos balesetek kockázatát is „muszáj” vállalni.
Az indokolás kettős: egyrészt „a növekvő megélhetési költségek közepette megfizethető vonatbérletre van szükség”, ami kicsit aggasztó –
–, másrészt ezzel úgymond szén-dioxidot lehetne megspórolni. Valóban létezik egy számítás, amely szerint a múlt nyáron 1,8 millió tonnával csökkenhetett a kibocsátás abból adódóan, hogy a 9 eurós bérlet vásárlóinak tíz százaléka részben és ideiglenesen autó helyett vette igénybe a tömegközlekedést – azt azonban nem tudni, mekkora kibocsátásnövekedéshez vezetett az, hogy 90 százalék viszont nem az autóhasználat helyett élt az olcsó vonatozás-buszozás lehetőségével, hanem például az otthonmaradás vagy a biciklizés helyett.
A tényalap mindenesetre meglehetősen vékonyka ahhoz, hogy egy fizikus vagy egy mikrobiológus a sziszifuszi kutatás-fejlesztés helyett efféle intézkedések kikényszerítésével akarja megmenteni a világot.
Greta Thunberg tündöklésekor legalább ott volt az a megnyugtató érzés, hogy még érettségije sincs, és egyébként is, majd felnő; a reálértelmiségi klímaaktivisták esetében viszont már kevésbé lehetnek ilyen reményeink. Én igazán nem akarom dicsérni, de a 20 éves Greta mára eljutott oda, hogy Twitter-oldalán szikáran és minden profilképkerettől mentesen „autista klímaigazságossági aktivistaként” határozza meg magát; ezzel szemben például a 41 éves Christian Bläul a kötelező LMBTQ-zászló után a következő foglalkozásaival kezdi bemutatkozását:
„2007 óta vegán étrendet követ. Nem fűti drezdai otthonát.”
Kár, hogy a vegán klímaaktivista egyidejűleg bitcoinhasználó, a bitcoin szénlábnyoma pedig meghaladja a szarvasmarha-tenyésztését; de az vesse rá az első követ, akinek fizikus-informatikus létére lenne ideje utánanézni az ilyesminek, miközben két tenyere akkurátusan rögzítve van valamely szászországi sugárút aszfaltjához.
Mint ahogy azon tanulmányok is nehezen jutnak el így a főállású klímaharcoshoz, amelyek szerint a migránsok fogadó országaiban átlagosan közel háromszor akkora az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás, mint a származási országokban, és emiatt a jóléti országokba irányuló vándorlás automatikus emissziónövekedéssel jár. Ha tehát az egyetemet végzett, azaz számolni tudó embereink komolyan gondolnák a köztéri bolygómentést, nem Drezdában és Göttingenben bohóckodnának 9 eurós bérletet követelve, hanem már rég odabetonozták volna magukat a líbiai és a törökországi kikötőkbe. Ott ráadásul még attól sem kellene tartaniuk, hogy az általuk okozott forgalmi akadály miatt emberéletek kerülhetnek veszélybe.
A nyitóképen: német klímatüntetők akcióban (fotó: Letzte Generation Facebook)
Négy éven át bombáznak minket a fotókkal, hogy a brit teszkóban bezzeg milyen olcsóság van, majd a választások előtt kitör a pánik, hogy jaj, nincs pénz négyévente Bristolból Londonba utazni. Francesca Rivafinoli írása.
Máshonnan kirakták őket, váratlan irányból próbálkoznak.
A belgák közben továbbra sem engedik, hogy az Európai Bizottság a befagyasztott orosz vagyonból finanszírozza Ukrajnát.
Rheinland-Pfalz egyik községe egy új szabállyal gyakorlatilag megtiltotta az AfD-tagok indulását az önkormányzati választáson, miközben az Alice Weidel vezette párt stabilan a legnépszerűbb Németországban.
A német védelmi miniszter kifejezetten pozitívan értékelte a diákok tüntetését, mondván ez is azt jelzi, a tanulók érdeklődnek a sorkatonaság után.
Friedrich Merz kancellár már korábban kijelölte a célt, ami nem más, mint hogy Németország adja Európa legerősebb hadseregét.
Nem tettek jót a botrányok Magyar Péter népszerűségének, de Brüsszelnek sem jött be a számítása – ezek voltak a legfontosabb hírek pénteken.
Sebestyén Márta beszélt a kényszersorozás után elhunyt testvéréről, Józsefről, arról, miért nem tartott a férfi attól, hogy levadásszák a toborzók, s hogy utóbb kiderült: ki lehetett volna menteni Ukrajnából.
