Nem példakép

„Most, amikor minden széthullóban, minden eltörött egész még szét is porlad, és egyáltalán nem dereng a lőporfüstbe vesző láthatáron a szép új világ előképe, nagyon meg kell becsülnünk minden kis apróságot, ami a kizökkent idő helyretolását jelentheti számunkra. Ezért most szánjunk néhány percet arra a megnyugtató döntésre, amellyel a budapesti kormányhivatal jogszabálysértőnek minősítette egy közterület elnevezését, és Sára Botond főispán felszólította a Fővárosi Közgyűlést, hogy harminc napon belül szüntesse meg azt a helyzetet, amikor is egy sétány Horn Gyula nevét viseli a XIII. kerületben.

Az önkormányzati törvény egyértelműen fogalmaz: közterület vagy közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki részt vett a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában. Márpedig Horn Gyula pufajkás volt az ­1956-os forradalom idején, később pedig a létező szocializmusnak becézett nemzetrontó állampárti diktatúra külügyminisztereként szerzett magának kétes hírnevet. A rendszerváltozás egyik feldolgozhatatlan tragédiája, hogy 1994-ben a magyar szavazópolgárok többsége miniszterelnökké választotta. Ám az a tény, hogy a magyar társadalom látszólag szemet hunyt múltbéli bűnei fölött, egyáltalán nem teszi őt példaképpé. Ezért mondta minden jóérzésű ember azt már a sétány elnevezésekor, hogy a kerület és a főváros döntése tarthatatlan, egy pufajkás nevét semmi ne viselje a rendszerváltás utáni Magyarországon.”

Nyitókép: MTI / Oláh Tibor