Akinek vaj van a fején, az ne menjen a napra

„Már a világsajtót is bejárta (The Washington Post, Politico stb.), hogy Szijjártó Péter durván kioktatta David Pressman Budapestre akkreditált amerikai nagykövetet, amiért szerinte kijelentéseivel beavatkozik a magyar belpolitikába. Csakhogy Pressman nagykövet, jogosan utalt is erre válaszában, nem a kormány belpolitikáját bírálta, hanem a külpolitikáját, azon belül is az orosz érdekek képviseletét. Ehhez pedig, mint egy szövetséges ország nagykövetének, aki aggodalommal látja, hogy partnere nem az elvárható szövetségesi lojalitás jegyében jár el és ezzel a szövetség egészének az érdekeit veszélyezteti, joga van, sőt a Külügyminisztériuma ezt el is várja tőle (az amerikai külügyi szóvivő ezt megerősítette).

De van egy ennél nagyob baj is Szijjártó szövegével. Akinek vaj van a fején, az ne menjen a napra. A bagoly ne oktassa ki a verebet a nagyfejűségről. Szijjártó Péter 2020. őszén, az amerikai elnökválasztás hajrájában egy olyan videót osztott meg, amiben Joe Biden elnökjelöltet azzal gyanúsította meg, hogy a fia állítólagos ukrajnai korrupciós üzelmeinek az érdekében járt el. Az viszont tényleg és egyértelműen beavatkozás volt egy másik ország legfontosabb belpolitikai eseményébe, az elnökválasztásba. Arról most ne is beszéljünk, hogy a magyar kormány és a hozzá közel álló médiavállalkozók hogyan avatkoztak be Észak-Macedónia, Szlovénia belpolitikájába vagy a francia elnökválasztásba Le Pen elnökjelöltnek nyújtott anyagi támogatással, vagy Bosznia-Hercegovina belső viszonyaiba Milorad Dodik pénzügyi támogatásával. Felsorolni is nehéz, hogy hányféleképpen avatkozott be már a magyar kormány vagy annak holdudvara más országok belügyeibe. Nagymértékű szemérmetlenség kell ezek után azon háborogni, hogy egy nagykövet kritikai megjegyzést tesz a kormány külpoitikájára.”

***

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás