Varju Lászlót első fokon elítélték, na és?

„Gyurcsány mellett minden relatív. Az őszödi beszéd igazságbeszéd, a 2006-os rendőrterror puccskísérlet, Dobrev Klára miniszterelnök, Gréczy Zsolt kultúrpolitikus, Kálmán Olga pedig független-objektív újságíró. Gyurcsány mellett viszont a múlt is átértékelődik és tényleg semminek sincs következménye.

Bűnösnek mondta ki hétfőn a bíróság Varju Lászlót garázdaságban és a választás rendje elleni bűntettben. Első fokon ugyan, illetve »csak« pénzbírságot szabtak ki, de a tény akkor is az, hogy árnyékkormányból vádlottak padjára kellett ülnie a DK alelnökének. Az ítélethirdetés után Varju azt nyilatkozta, hogy ő nem vesztegetett meg senkit, a nyilvánosságra került hanganyag csak kontextusából kiragadott részlet, nem is úgy gondolta, talán ott sem volt. Az MTVA-székházban pedig nem agresszor, hanem áldozat volt. Woody Allen klasszikus gondolatait megidézve: az őr lefejelte Varju lábát, és orrával is adott egyet az öklének… Valami ilyesmi.

Teljesen mindegy merről nézzük, Varju László bármit is csinált, ő mindig az Orbán-rendszer »politikai áldozata« lesz a Gyurcsány-univerzumban. Ha a bíróság ellene ítél, akkor diktatúra van, ha mellette, akkor meg győzött az igazság. Kétségünk ne legyen! Varjú László – bármi is lesz majd a jogerős ítélet – nem fog távozni a közéletből, nem fog lemondani, megbukni. Miért is bukna?

A múlttagadás tőrölmetszett baloldali attribútum. Génjeikben hordozzák, átörökítik, alkalmazzák. A múltat végképp eltörölni – szól generációk óta a hitvallásuk.

Nálunk minden Horn Gyula »na és?« tőmondatával kezdődött. A kommunista diktatúra volt kiszolgálója, majd vezető tisztségviselője adta meg az első jelet arra, hogy a múltat semmissé lehet tenni. El lehet törölni. Már az a tény, hogy az állampárt utódja, az MSZP kormányra kerülhetett 1994-ben és Horn Gyula lett a miniszterelnök, önmagában megadta a választ arra morális kérdésre, hogy mit lehet kezdeni a múltbeli bűnökkel. Horn Gyula, aki a karhatalmista múltját firtató kérdésre pökhendin azt bírta válaszolni, hogy »pufajkás voltam, na és?«”

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor