Németországban és Franciaországban is több probléma van a sajtószabadsággal, mint Magyarországon

Hazudsz szaros szabi:D HOGY JÖN AZ KI, HOGY A MAGYAR SAJTÓ SZABADABB, MINT A FRANCIA VAGY A NÉMET? POLITIKA A tagországok közül Belgiumról, Észtországról, Franciaországról, Németországról, Görögországról, Olaszországról, Lengyelországról, Spanyolországról, Svédországról és Magyarországról. A Transzparens Újságírásért összefoglalója Németországot és Franciaországot emeli ki, ezt a két országot hasonlítják össze Magyarországgal. A számok ugyan stimmelnek, Németországban 87 alkalommal érte támadás a sajtó munkáját, összesen 143 érintett újságíróval, Franciaországban 51 alkalommal, összesen 77 érintett újságíróval, és ehhez képest Magyarországon valóban csak 11 incidenst regisztrált az MFRR projekt, összesen 13 érintettel. A jelentésben azonban számos megjegyzés olvasható hangsúlyos helyeken, amelyek arra utalnak, hogy nem lehet a sajtószabadság általános állapotára vonatkozó messzemenő következtetéseket levonni pusztán ezekből az országonként megadott adatokból, és összehasonlítani sem érdemes őket más országokkal. A jelentés szerzői a szöveg egyetlen pontján sem tesznek ilyet. Az egyik ilyen figyelmeztető megjegyzés az adatgyűjtés korlátaira vonatkozik. Az országspecifikus elemzéseket tartalmazó rész legelején a szerzők jelzik, hogy igyekeztek egyszerre több forrásból begyűjteni a jelentés tárgyát képező eseteket. (Az adatgyűjtés egyszerre zajlott helyi ismeretségeken, az ECPMF saját bejelentőfelületén és mesterséges intelligencia alapú kutatás segítségével.) A statisztikába számolni azonban csak azokat az eseteket tudták, amikről az érintett újságírók egyáltalán beszéltek. Egyes országok között pedig nagy különbségek lehetnek abban, mekkora a tudatosság az újságírók körében ezen a téren. Az sem mindegy, milyen súlyú és típusú incidensekből állt össze az a statisztikai adat, amit egy-egy ország esetében látunk. Németországban az összes eset 69 százalékában, 3-ból 2 esetben tüntetéseken érte az újságírókat fizikai vagy szóbeli támadás, esetleg munkaeszközeik megrongálása. Ezek nagy része az oltásellenes és vírustagadó Querdenken mozgalom tömegtüntetésein történt, és a 60 esetből 47 esetben magánszemélyek követték el. Az ezen kívül beérkezett esetek sajtóakkreditáció megtagadásáról és elvesztett közadatigénylési perekről szólnak. Az oltásellenes Querdenken mozgalom egyik tömegtüntetése Berlinben, 2020. augusztus 1-jén. / Fotó: John McDougall/AFP Franciaországban is a tüntetéseken, magánszemélyektől elszenvedett szóbeli agresszió és tettleges támadások teszik ki a statisztika nagyját, de a számításba belefértek még újságírók ellen indított rágalmazási perek, egy tüntetésről tudósító újságíró megbírságolása, és az online térben elhangzott fenyegetések is. Ehhez képest Magyarország esetében eleve azzal kezdik az elemzést a jelentés szerzői, hogy itt „a sajtószabadság és a médiapluralizmus 2022-ben is komoly kihívásokkal küzdött, a 11 regisztrált eset pedig önmagában nem képes megmutatni, milyen tágabb, rendszerszintű problémákkal kellett szembenéznie az elmúlt évben is a független sajtónak.” Az elemzés itt kiemeli a média függetlenségének és sokféleségének tudatos kormányzati leépítését, mint átfogó trendet, amelybe a 2022-es év több eseménye is illeszkedik: Ilyen volt, amikor a Nemzeti Adó- és Vámhivatal költségvetési csalás gyanújával hallgatta ki Varga Zoltánt, a Central Médiacsoport tulajdonosát, amikor a Covid-járványra hivatkozva a kormány tovább korlátozta, hogy az újságírók kórházakból tudósítsanak, vagy amikor a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) megvonta a Tilos Rádió frekvenciaengedélyét, és csak újbóli pályáztatás után adta neki vissza. De a német és francia jelentésben említett, magánszemélyek által elkövetett inzultusokhoz képest teljesen más súlyú az a szintén 2022-es eset is, amikor a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) vizsgálatot indított a Direkt36 újságírója, Panyi Szabolcs ellen, amiért a Pegasus kémszoftver állami használatáról szóló oknyomozása során kiszivárogtathatta egy magyar titkosügynök telefonszámát is. (A NAIH négy hónappal később megállapította, hogy személyes adatok nem sérültek.) A Transzparens Újságírásért Alapítvány összefoglalója meglehetősen szelektíven válogat ezekből a történetekből, a sajtószabadság módszeres kormányzati leépítéséről szóló részeket pedig egész egyszerűen kihagyja a cikkből. Hangsúlyozza viszont, hogy a jelentés szerint Magyarországon az újságírókat 2022-ben ritkán érték fizikai támadások (összesen két ilyen esetről tudnak ebben a kategóriában), és kiemeli, hogy egy a 444 újságíróit ért szóbeli fenyegetés annak ellenére került bele a jelentésbe, hogy végül nem fajult tettlegességig. (A Vadhajtások nevű szélsőjobboldali portál írta, hogy a hírportál összes újságíróját „nyugodtan agyon lehetne verni”.) Teljesebb kép A sajtószabadság magyarországi állapotát a Media Freedom Rapid Response projektnél jóval régebb óta, és jóval több szempont alapján monitorozza a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nevű nemzetközi újságírószervezet. Eszerint 2022-ben a világ 180 országa közül Németország a 16., Franciaország a 26. legszabadabb médiájú ország. Magyarország ehhez képest jóval hátrébb, a 85. helyen áll a sorban. A legutóbbi, 2022 májusában nyilvánosságra hozott értékelés szerint Magyarország ugyan 7 helyezést javítva a 2021-es 92. helyről a 85. helyre kúszott fel a 180 országot összehasonlító listán, de ez csak a mezőny többi országához viszonyítva előrelépés, a sajtószabadság feltételeit mutató mérőszám esetünkben 8 ponttal éppen, hogy romlott. Az RSF újságírókból és médiakutatókból álló döntőbizottsága öt mérőszám alapján állítja össze indexét, ezek a politikai vezetés sajtó megfékezésére irányuló törekvései, a sajtószabadság törvényi feltételei, az újságírás gazdasági körülményei, a média függetlenségének társadalmi-kulturális beágyazottsága, illetve az újságírók biztonsága. Az egyes szempontok alapján összehasonlítva Magyarországot mondjuk Németországgal és Franciaországgal már jóval árnyaltabb képet kapunk. Az újságírók munkabiztonsága 2022-ben Németországban és Franciaországban valóban elég alacsony lett. Németország az összesítésben megszerzett 16. helyhez képest a biztonsági indikátor szempontjából csak a 91., Franciaország az összesített 26. helyéhez képest csak a 85. helyen áll. A trendet az RSF elemzése is a lezárásellenes tüntetéseken történt újságírók elleni inzultusok magas számához kötötte. Magyarország a fizikai atrocitások alacsony száma miatt ebben az összehasonlításban valóban sokkal jobban teljesít, a 180 országból a 29. helyen végzett. Más indikátorokban viszont klasszisokkal rosszabbul állunk, mint ez a két ország. Különösen látványos, hogy míg a sajtószabadság gazdasági feltételei szempontjából Németország a világon a 7., Franciaország pedig a 23., Magyarország a 141. – Algéria, Zimbabwe és Tanáznia szintjén van. A média politikai befolyásoltsága szempontjából sem sokkal jobb a helyzet, Németország 10. és Franciaország 21. helyéhez képest ebben a kategóriában Magyarország a 119. – Szudánnal és Szerbiával egy szinten.

balfasz propagandista nyomorult. megpróbálja összemosni az újságírókat ért inzultust a sajtó tulajdonviszonyaival, majd arról triumfál, hogy a munkáltatója (a fidesz ilyenolyan szatelitszarja) szerint minden a legnagyobb rendben. emlékezzünk, ezt a pondrót még az kormánypropagandista indextől is kirúgták alkalmatlanság miatt, pedig aki ott alkalmatlan a sok silány dilettáns között, az már egy szint azért.

Ajánlom a független ATV figyelmébe is !

Tudjuk, de mivel a zEU mindenben kettos mercet alkalmaz , igy barmit megtehet ! igazi diktatura van Bruszelben !