„Ki ette meg Kocsis-Cake Oliviót? Gyurcsány! És még mindig fér a bal pofájába!” – Tóta W. az egekig magasztalja a DK-t

Véleménycikkel jelentkezett a hvg.hu hasábjain Tóta W. Árpád. A publicista a DK sikerének okait elemzi írásában, mely azzal a felvezetővel kezdődik, hogy a Gyurcsány-párt „nem annak köszönheti sikerét, hogy rendre zseniálisakat lépett, olyanokat, amiket a sakkújságban felkiáltójellel jelölnek”, ellenben „a kötelezőt konokul, rendíthetetlenül megcsinálta, és egy pillanatig sem ingott meg attól, hogy mit szól majd a jobboldal”.

A publicista a mesebeli sün meg a róka, és az általa megevett piros almák hasonlatát használja arra a bő 3 éve tartó jelenségre, hogy MSZP-s, párbeszédes, momentumos politikusok, polgármesterek lépnek át a DK-ba,

A legutóbbi igazolásuk Kocsis-Cake Olivio, aki egyből árnyékkormánybiztosi tisztséget is kapott, de szintén mai hír, hogy aze egykori Pest megyei Párbeszéd-alelnök is Gyurcsányéknál folytatja.

„Ki ette meg Kocsis-Cake Oliviót? – kérdezhetné most a kis sün, és a politikával nem sokat törődő polgár is jó eséllyel eltalálja a választ. És ki ette meg Buzinkay Györgyöt? Déri Tibort? Polgármestereket, képviselőket reggel, éjjel meg este? Igen, ő: Gyurcsány. És még mindig fér a bal pofájába! A jobbról nem is beszélve” – írja ennek kapcsán Tóta W, aki

„Elmondhatják sokadszor, hogy tönkretette az országot, mert kétszázhúsz fölé ment az euró, és az infláció elérte a hat százalékot, de ennek már nem lesz hírértéke. Ellőttek minden patront” – írja, hozzátéve hogy a Gyurcsány által „lehalászott pártocskák végképp eszköztelenek: az LMP, a Párbeszéd vagy az MSZP legfeljebb rituális öngyilkossággal tudna címlapra kerülni”.

A Momentumról Tóta W. megjegyzi, hogy „két és fél bevethető, országosan értelmezhető embere” maradt, akik közül az egyik hamarosan színre lép, addig „a gondnok” elvezetgeti a pártot.

Ezt követően Tóta W. rátér az okok elemzésére.

„A kötelező gyakorlatok közül az első: gondolni valamit a világról. Ebben sem hozott forradalmian újat a DK. Nagyjából az európai mainstreamet, a nyugati szociálliberális vonalat viszi, és ilyen pártok kormányozzák az unió országainak többségét” – írja.

„A többiek mind túlgondolkodták a problémát: egzotikus, törpeségre ítélt újmarxizmussal, reflektálatlan, satufékes hajtűkanyarral egyenest a fasizmusból, fél szemmel a jobboldal egyetértését kereső, gyámoltalan oldódással, vagy cinikus, sunyin manőverező helyezkedéssel” – teszi hozzá.

„Jobb lenne inkább valami más? Zöld? Fiatal? Jobbközép? Szocialista? Tizenkét évük volt a kísérletezésre. Ami tápértéket képviseltek, az ma ott van a róka bal pofájában. És bármilyen szomorúan hangzik: ott van a legjobb helyen” – zárul a cikk.

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán