A Vaskancellár és a német emlékezetpolitika

„A 19. század egyik legkiemelkedőbb európai államférfija, a német történelem talán legikonikusabb alakja Otto von Bismarck (1815–1898). Nincs olyan falu, város, ahol ne állítottak volna szobrot, emlékművet a Vaskancellárnak, ahol ne lenne róla elnevezett utca, tér, épület. Mert ő tette naggyá Németországot, a sok kis államot egyesítve ő hozta létre a második Német Császárságot, a gazdaságilag és katonailag is egységes német nagyhatalmat. Ha kellett, akár vérrel és vassal, háborúkkal megspékelve. Tekintélyes birodalomhoz dukált a gyarmat, ezért a kor szellemét követve elfoglaltak vagy két és fél millió négyzetkilométer még nem gyarmatosított területet a világban. Azt, amit az angolok és a franciák meghagytak nekik. Betették a lábukat Kelet- és Nyugat-Afrikába, sőt a pápuák országába is, ahol a mai napig szigetcsoport és tenger őrzi Bismarck nevét.

A közoktatás és felsőoktatás racionalizálása, a szociális és nyugdíjbiztosítás bevezetése, reformok sora és a gyümölcsöző külpolitika mind-mind Bismarck érdeme. Az utókor hálával emlékezett meg róla. Mostanáig. Mert amióta a progresszív mozgalmak (#metoo, woke, cancel culture, LMBTQ+) megjelentek Németországban, azóta útban van a következetes, szigorú és rendpárti birodalomszervező. Kiderült róla, amit mindig sejtettünk, hogy Bismarck fehér, keresztény, hímsoviniszta alak volt, és junker származása sem jó ajánlólevél napjainkban. A vaskancellár szellemétől való politikai elhatárolódás jó ideje tart, a mai Németország nem érthet egyet a bismarcki politikával, csak hagyományápolásból tűrték meg jelenlétét a kollektív emlékezetben. Érdemeit felül kell vizsgálni! És most vizsgálják, például Hamburgban, ahol az egykori budapesti Sztálin-szobornál kétszer nagyobb Bismarck-szobor van útjában az ottani vörös-zöld városvezetésnek. Szerencsére a szobor olyan óriási, hogy nemigen lehet elmozdítani a helyéről.

Sokkal könnyebb a helyzet például a festményekkel. Úgy három éve, a Merkel-kormány szocialista államminiszter asszonya meghívta barátnőit egy partira a külügyminisztériumba. Sétálgattak a folyosón, és a falakról talán kicsit öntelten, nőket lenéző mosollyal, a valaha volt férfi külügyminiszterek, államférfiak képei bámultak rájuk. Csupa férfi! Meg kell szüntetni a férfiak uralmát a diplomáciában, be kell vezetni a női kvótát, mondta a politikusnő pohárköszöntőjében. Sok még itt a tennivalónk!”

Nyitókép: Kira Hofmann / Photothek / dpa Picture-Alliance via AFP