Két éve derült ki, hogy az Egyesült Államok súlyos jogállamisági gondokkal küzd

Írta: Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője

Nem sokkal azután, hogy 2001 szeptember 11-én a nyugati világot érintő legsúlyosabb terrortámadás bekövetkezett az Egyesült Államok területén, pártokon átívelő célt képezett az az átfogó elképzelés, miszerint gyökeres átalakításra szorul nemcsak az amerikai szövetségi belbiztonsági hálózat, hanem olyan jogi válaszlépések meghozatalára is szükséges lesz, amely az Államok világpolitikában betöltött renoméját a lehető leggyorsabban helyrehozza, majd azt ismét megszilárdítja.

Az ezredforduló hajnalán precedens nélkülinek számító reformhullámok láttán azonban nem sokan gondolták volna, hogy pontosan két évtizeddel a tragikus 9/11-es támadások után, az USA egy bár természetében egészen más,

E történelmi próbatétel pedig nem volt más, mint a 2020-as amerikai elnökválasztás véleményes eredményének ismertetése után kirobbant társadalmi elégedetlenség kicsúcsosodása, amely végül a demokrata Joe Biden elnöki beiktatása előtt néhány héttel, 2021 január 6-án Washingtonban, a Capitolium megostromlásának formájában öltött testet.

Mint ismert, azt követően, hogy az elnökválasztás éjszakájának hajrájában az „utolsó pillanatban” beérkezett levélszavazatoknak köszönhetően Joe Biden demokrata elnökjelölt több olyan billegő államban is rekordgyorsasággal átvette a vezetést, ahol Donald Trump republikánus elnökjelölt szinte egésznnap hibahatáron kívüli előnnyel rendelkezett, a választások kimenetele szinte egyncsapásra eldőlt, amely az amerikai állampolgárokban és vezető republikánus politikusokban a választások tisztasága kapcsán maradandó kétségeket ültetett el. E kétségek komolyságát nem pusztán az elnökválasztás utáni hetekben, hónapokban előterjesztett választást célzó felülvizsgálati kérelmek nagy száma érzékeltette, hanem azok az utcai megmozdulások is, amelyek az amerikai demokrácia XXI. századi történelmében példa nélkülinek számítottak.

S dacára a dokumentált választási anomáliáknak, és hogy inkumbens elnökként Trump rekordmennyiségű szavazatot zsebelt be – miközben utólag kiderült, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) a közösségi médián keresztül tudatosan avatkozott be a választások kimenetelébe Biden javára –, minden jel arra utalt, hogy az eleve a végletekig polarizált Államokban az egyik politikai tábor jogosnak mondható aggályait a szövetségi rendszer bizonyos politikai megfontoltságok mentén nem fogja figyelembe venni. E felismerésnek pedig óhatatlanul az lett a következménye, hogy az elnöki intelmek ellenére, a csalódott szavazók egy része számos provokáció, valamint téveszméket dédelgető véleményvezérek hatására

A zavargások kapcsán – amelyek emberéleteket is követeltek – nem meglepő módon néhány hónappal rá az amerikai képviselőház egy vizsgálóbizottságot is létrehozott, hogy mélységében megvizsgálja az aznapi események láncolatát, és hogy nem titkolt módon végül megpróbálja a múltban két sikertelen impeachment-eljárás után végleg eltiltani a volt elnököt a közügyek gyakorlástól azzal, hogy a csőcselék kapcsán személyét mintegy felbujtóként azonosítsa.

Csakhogy a több mint 800 oldalas jelentés – a politikai motiváción túl – éppen azzal a lényegi kihívás azonosításával, megtárgyalásával, valamint annak kiküszöbölésével nem foglalkozott, amelynek létrejöttét a korábban már említett 9/11 utáni belbiztonsági reformoknak meg kellett volna akadályozniuk.

Ugyanis már önmagában az a tény, hogy Trump elmondása szerint az amerikai képviselőház akkori házelnöke, Nancy Pelosi – feltehetően az eszkalálódást szándékosan passzívan figyelve – megtagadta a volt elnök kérelmét arra vonatkozóan, hogy egy 10 ezer főből álló Nemzeti Gárda állományt D.C.-be vezéreljenek, már arra enged következtetni, hogy az ún. „deep state” bizonyos politikai megfontolások okán akár a közbiztonságot is hajlandó kockára tenni, ha az éppen egybeesik annak érdekeivel.

Mi több, hogy a jelentést jegyző bizottsági tagok figyelmét a január 6-i események belbiztonsági és jogállamisági vonzatai mennyire hidegen hagyták, hűen érzékeltetik azok a sorok, amelyek arról szólnak, hogy a – többek között egy fegyvertelenül a Capitoliumba lépő gyermekes családanya halálát is előidéző – objektumvédelmi szakembereket, illetve bűnüldöző szerveket semmilyen felelősség nem terheli a történtek kapcsán. Mint olvasható, „[..] a kommunikáció, a hírszerzés és a bűnüldözés hiánya január 6-a körül sokkal kevésbé szólt arról, hogy mit tettek vagy (mit) nem tudtak (tenni a szervek)... Bármilyen hiányosság is létezett a megközelítésükben, eljárásaikban vagy intézményeikben, nem ezek voltak a felelősek azért, ami azon a napon történt.”

Mondani sem kell, amennyiben a fejlett világ bármelyik szögletében előfordulna egy ilyen súlyos incidens, amelynek egyaránt lennének politikai, illetve az emberélettel kapcsolatos következményei, magától értetődő módon a helyi, a nemzetközi sajtó, valamint jogvédő szervezetek tömkelege is egyaránt lennének hangosak attól, hogy az adott országban nem pusztán veszélybe került a jogállamiság kérdése, hanem az az adott látlelet alapján – a transzparencia-deficit, valamint a hírszerzés érintettsége a választások kapcsán; a közbiztonságot garantáló szervek sorozatos mulasztása; halálesetekbe torkolló tömegmegmozdulások – aligha mutat életjeleket.

Amennyiben a jövő úgy hozná, hogy Washington egyes európai országok jogállamisággal, illetve demokráciával kapcsolatos ügyeit a nemzetközi porondon is firtatni kívánná, a hitelesség szempontjából talán érdemesebb lenne egy valóban független fénytörésen keresztül megvizsgálnia az Államoknak a saját, ez irányú belügyeit.

Fotó: Saul LOEB / AFP