Ennek oka pedig az, hogy a nyugati demokratikus országok nem fogják sokáig eltűrni, hogy ő ezzel a képmutató, kétszínű, kaméleon politikájával, az »összekapcsolás« hazugságára hivatkozva, a Nyugat esküdt ellenségeinek pártján álljon, velük kokettáljon, őket tekintse mintának, őket ajnározza, a nyugati szabad demokratikus országokat pedig gyalázza és hazudozzon róluk, és a legjobb esetben egyenlőségjelet húzzon tömeggyilkos országok és demokratikus jogállamok között.
E két tömb között nincs középút, és Orbán sem középen áll értéksemlegesen, hanem a Nyugat ellenségei oldalán áll. Ez a kettős beszéd nem lesz sokáig tartható, s mivel Orbán és rendszere a keleti diktatúrák modellje és ideológiája mellett köteleződött el, ő már soha nem fog tudni visszatérni a nyugati demokráciák tömbjébe. Még tart egy darabig a pávatánc, de ez az út kivezet a Nyugat és a szabad demokratikus országok közösségéből, amiért majd a Nyugatot fogja hibáztatni. Pedig az ok, hogy Orbán az orosz fasiszta terrorállam terjeszkedését igyekszik segíteni a Nyugattal szemben.
Ez meg is jelenik a Mandinerben közölt összefoglalóban, abban a formában előadva, hogy a Nyugat vezető szerepe megkérdőjeleződött, a liberális Nyugat által kiépített status quo-val együtt, s azok a keleti országok, amelyeket Orbán csak a Nyugat kihívóinak nevez, megváltoztathatják a világ felosztott rendjét a Nyugat kárára. Magyarul, az oroszok fellépése nem terrorizmus, hanem kihívás, a szándékaik nem törvénytelen terrorista törekvések, hanem hatalmi átrendeződések, Orbán pedig valójában ebben bízik, ezt szeretné és ezen munkálkodik.”